MULTIDÉZŐ
Hová tűntek mára a
Macskaköves utcák?
Szelíden integető
Útszéli lombos fák?
Ódon utcák illata
Sárgás esti fények
Csöndes sétáló utcák
Mi lett véletek?
Mikor a gesztenyefán
A harkály kopogott –
Szólott – s halkan csőrével
Neked titkot súgott
Hová szállt, merre indult
A megcsendesült szél?
Hangulata bujdokol,
Ám fénye messze ér !
Mészáros Ildikó
Kedves Juli!
Én is feltettem már magamnak e kérdést.
Miért a legszebb dolgok tünnek el?
Talán csak az emlékezetünk szépiti meg?
szerető üdv
Ildikó
Kedves Icus!
Valóban igy van, ahogyan irod.
A titkokat még ma i őrzik a fák susogása.
szerető üdv
Ildikó
Kedves Ildikó!
Szép versed fájón idézte fel bennem mennyire más ma a környezetem mint rég volt,s valamiért mindig a legszebb,legkedvesebb dolgok tűnnek el.
Nagyon tetszett,szeretettel olvastalak:Juli
Kedves Ildikó!
Hétről hétre új arcodról ismerlek meg.
Ez egy nagyon jól sikerült melankólikus vers.
A titkokat, melyeket nekem súgtak annak idején a fák, szívemben őrzöm, azt gondolom Te is!
Gratulálok: Icus
Kedves Veronika!
Sokszor emlékezni is jó! -abból is merithet erőt az ember.
szerető üdv
Ildikó
Kedves Gyöngyi!
Lassan széthullik az érzés. Ezt te szebben fogalmaztad meg, mint én a versben. Igen, igy van.
szerető üdv
Ildikó
Kedves Mara!
De jó a ráérzésed!
Igazad van, nem csak nosztalgia. Gratul
lok a megérzésedhez!
szerető üdv
Ildikó
Kedves Ildikó.
Rám is rám telepedet a régi szép, tiszta sétány emléke. Amikor este sétálgatva beszélgettünk és az tiszta levegőben illatozó virágok illatát éreztük.
Bizony egyre negatívabb lesz a világ. Elont mindet a szemét az irigység. Széthullik az érzés.
Szép versedhez Gratulálok Szeretettel gyöngyi.