Üzenem

Szép, hogy volt. Szép, hogy él.
Szép szeméből fúj a szél,
mit táplál régmúlt mámora;
kedves mágus, s csillag vándora.

Szép, hogy élek, s egybe kélek.
testemből kivágy a lélek!
Szépsége mind, mind én vagyok.
Annák vagyok, s Angyalok.

Szárnya alá bújt kismadár!
Tartó oszlop, nem szakadár!
Solyma vagyok, s kisegér!
És ez mind-mind Neki él!

Istene vagyok, s koldusa.
Háborúzók, vad tusa;
érte küzdők: mind én vagyok!
Annák vagyok, s Angyalok.

Üzenem, hogy szép, hogy élek.
Bár társaim a magányos éjek,
Mégis szép és teljes vagyok;
Fejem a Föld, s szakállam a Hold.

Testem a Nap, de lelkem Benne él.
Szeméből fújó meleg szél:
én vagyok. Anna, Te is én vagyok!
Általad születek, s pusztulok!

Szép, hogy voltam, s szép, hogy élek.
Kosaradtól már nem félek,
mert szegény Föld vagyunk, s gazdag Ég.
Mert nem adok semmit és minden a Tiéd.

1995. nov.

Varga Endre Gábor