A hajléktalan
a szél gyűrött újságlapot lebegtet
fellibbenő vége látni enged
egy valaha jobb napokat látott
bakancsot, kockás szövetnadrágot
fűző már nincs a cipőben, nyelve
csúfolkodva a világra felfigyelve
láttatja; gazdája szükséget szenved
zoknitlan bokáján sebe már gennyed
légy zöld potrohán napfény csillan
megránduló test miatt továbbillan
csimbókos az ősz haja és szakálla
évek óta nem rázkódik sírástól válla
duzzadt kezére nehezedve felül
zacskóból műanyag tál előkerül
maga mellé rakja, csikk a szájában
hontalan ő a saját hazájában.
Márffyné Horváth Henrietta
Kedves Juli, Icus, Mara!
Köszönöm, hogy "megláttátok" az emberi sorsot a versem által.
Szeretettel: Heni
Szia Henikém!
Olyan tökéletesen ábrázolod ezt a szerencsétlen hajléktalan embert, hogy itt van a kép előttem… megdöbbentően jó vers!
Szeretettel gratulálok: Icus
Kedves Heni!
Mindig felkavar ha ilyet látok,mint most is ahogy nagyszerűen megírt versedben elém tártad a látványt.
Nem hiszem hogy szabad embereknek ilyen sorsra jutni,de ha már így van hol a segítség,? kell hogy legyen valamiféle megoldás.
Nagyszerű versed szeretettel olvastam:Juli
Kedves Ildikó!
Ez így van, csak sajnos egyre több ember számára láthatatlanná válnak….
Szeretettel: Heni
Kedves Heni!
Aki nyitott szemmel jár, az ezt is meglátja, mert nem fut el a mindennapok elől.
szerető üdv
Ildikó
Kedves Teri és Rozálka!
Köszönöm, hogy itt jártatok.
Valóban sajnos mindannyian hajlamosak vagyunk a hajléktalanok felé a közömbösségre.
Míg a politika nem keres megoldást, nekünk is tennünk kell(ene) valamit a magunk szintjén. Egy kis odafigyelés, minimális gesztus sokat jelent.
Szeretettel: Heni
Kedves Heni!
Versed nagyon megrázó.
Ugyanakkor egy olyan témát boncolgatsz, ami nem megoldható, hiszen míg mi agyoniskolázott:( emberek, úgy elmegyünk az ilyen fájdalmas "élet " mellett, hogy még a szemünk sem rebben,addig az ember, nem ember.
Míg a politika nem talál rá megoldást, addig ebbe az országba, nincs is az embereknek , ahogy te írod "saját hazája.
Hát sajnos ez az igazi való élet.2010-ben.
Szeretettel:Rozálka
Kedves Henrietta!
Sajnos ilyet sokat látni, de hát "szív" is kell ehhez a meglátáshoz!
Egyre kevesebben látják.
Akik segíteni tudnának azok nem a "szívükkel látnak"!
Nagyon szomorú a valóság!
Szeretettel:Teri