Verőfény


Verőfény

Ülök a kertben arany ragyogásban
csendes, szeptember végi délután van…
A simogató, aranyló sugarak
szeretve simítják gyűrött arcomat,
és a fényözön mindent betölt,
az égbolt boldog béke-kéket ölt.
Magas akácfa ágán legfelül
napban fürdőző galambpár üdül.
Lenn, lábaimnál a fűben lepke villan,
cikázva lebben aztán tovaillan.
Borús, esős napoknak szürke árnya
csak a tegnapok bús valósága.
Holnap mi lesz? Nem tudhatom,
de bármi lesz is, most megfogadom:
e délután varázsát megőrzöm,
akármilyen borús lesz ez az őszöm!

2010. 09. 23.

Szabó László Dezső

“Verőfény” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves László!

    Festőien szép képekkel szőtted verssé verőfényes gondolataidat,nagyon szép.

    Üdvözlettel:Juli

  2. Kedves László

    elhitetted velem, hogy a legszebb évszak az ősz!

    szerető üdv
    Ildikó

  3. Kedves László!
    Versedből szinte érződik a fény a meleg, megjelennek a szemem előtt a galambok, és látom a lepkét.
    Remek versedbe ott jártam én magam is.
    Köszönöm az élményt.
    Szeretettel:Rozálka;)

  4. Kedves László!
    Nagyon szép vers, mert elővarázsolta bennem is azt amiről írtál!
    "Megőrzöm varázsát"!
    Üdv.Teri

Szólj hozzá!