Verőfény
Ülök a kertben arany ragyogásban
csendes, szeptember végi délután van…
A simogató, aranyló sugarak
szeretve simítják gyűrött arcomat,
és a fényözön mindent betölt,
az égbolt boldog béke-kéket ölt.
Magas akácfa ágán legfelül
napban fürdőző galambpár üdül.
Lenn, lábaimnál a fűben lepke villan,
cikázva lebben aztán tovaillan.
Borús, esős napoknak szürke árnya
csak a tegnapok bús valósága.
Holnap mi lesz? Nem tudhatom,
de bármi lesz is, most megfogadom:
e délután varázsát megőrzöm,
akármilyen borús lesz ez az őszöm!
2010. 09. 23.
Szabó László Dezső
Kedves László!
Festőien szép képekkel szőtted verssé verőfényes gondolataidat,nagyon szép.
Üdvözlettel:Juli
Kedves László
elhitetted velem, hogy a legszebb évszak az ősz!
szerető üdv
Ildikó
Kedves László!
Versedből szinte érződik a fény a meleg, megjelennek a szemem előtt a galambok, és látom a lepkét.
Remek versedbe ott jártam én magam is.
Köszönöm az élményt.
Szeretettel:Rozálka;)
Kedves László!
Nagyon szép vers, mert elővarázsolta bennem is azt amiről írtál!
"Megőrzöm varázsát"!
Üdv.Teri