Életem vonata

Megosztás Nyomtatás 667 megtekintés 7 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:


Életem vonata

Emlékszem a kátrányszagú fekete gőzösre
mely zakatolva, zötyögve lökdöste magát a sínekre.
Így zötyögnek velem az évek,
míg sínemen a végállomáshoz nem érek.
De addig minden este suttogva kérem,
kísérjen utamon s ne hagyjon el hitem,
béke és szeretet töltse be szívem,
tudjak megbocsátani ha bántanak engem,
gyűlölet, harag ne mérgezze lelkem.
Otthonunk legyen örök puha fészek,
hova kirepült madaraink mindig visszatérnek.
Mit egykor esküvel, szívünkből fogadtunk,
örökre úgy legyen, egymást el ne hagyjuk.
Ne bántson soha hogy sokat kell küszködni,
nehéz szegényen, de jó,becsületben élni.
Az örök természetet, miből érkeztem
s hova visszatérek egyszer,
tiszteljem, óvjam, ameddig tehetem.
Életem síne így legyen kirakva,
s én fekete gőzösként, végig megyek rajta.

Kuzma Julianna

“Életem vonata” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Rozálka!

    Neked is köszönöm hogy időt szakítottál versemre,örülök ha tetszett.

    Szeretettel:Juli

  2. Kedves Icus és Mara!

    Nagyon köszönöm hogy olvastatok,örülök ha tetszett.

    Szeretettel:juli

  4. Kedves Julika!
    Nagyon szép érzelmekkel teli versedhez, csak gratulálni tudok.
    Nagyon tetszett.
    Szeretettel:Rozálka

  5. Kedves Terike, Kriszti,Gyöngyike!

    Nagyon köszönöm elismerő soraitokat,örülök hogy olvastatok.

    Szeretettel köszönöm:Juli

  6. Kedves Julika.
    Szép versedet meghatottan és szivvelteli szeretettel olvastam. Akár egy fohász. Teli emberi szép érzésekkel. Öszíntén kívánom, hogy így legyen.
    Sok szeretettel gratulálok szép versedhez Gyöngyi.

  7. Kedves Julianna!
    Csodás, "emberhez méltó" gondolatok!
    Az ilyen érzéseket érdemes megosztani.
    Nem elég egyszer elolvasni.
    Felülmúlhatatlan!
    Nagyon köszönöm:Teri

Szólj hozzá!