Saját keresztem


Saját keresztem

Ábránd
Mit kivéstél parancs kő
Erő
Neked

Templomod papok őrizte fegyház
Tanaid buzgó, vak rabok
Az én szeretteim szabadok
Nekem kerttel kell egy ház

Koponyám kohójában keresztet kovácsolok
Inkább hiszek egy esendő emberben
Mint egy tévedhetetlenek hit istenben
Az eget nem köpöm le csak magammal ordítok

Napnak sugara rám zuhant
Kezemet széttárom
Saját árnyam képét
Én a szívemen hordom

(A reménytelenségben magamat feloldozom)

Pecsuvácz Dávid

“Saját keresztem” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Dávid!
    Sajnos vannak olyan szituációk az ember életében, mikor így érez mint most te a versedben írod.
    De ezt az élet okozta nehézségek okozzák.
    De mi erőtlen emberkék, mindent megoldunk, ha kell tollal, mint ahogy ezt most te tetted.
    Szeretettel:Rozálka;)

  2. Kedves Dávid!

    Mondják mindenkinek meg van a maga keresztje,és cipeli is mindenki .Hogy ki miben és kiben hisz,azt ő dönti el.De nekem kicsit fáj ahogyan a templomokról és istenről írsz.
    Nem baj ha te nem hiszel benne,de ne bántsd ő sem bánt téged.

    Üdvözlettel:Juli

Szólj hozzá!