Széttépett álmok


SZÉTTÉPETT ÁLMOK

Széttépett álmok, hova ráncigáltok?
Hagyjatok élni, tűnjetek el!

Megkínzott vágyak, szobámba jártak.
Teletömték lelkem, keserűséggel.

Az élet egy “átok”, némán kiálltok,
Segítsetek élnem, létemet féltem.

Számítok rátok, most megbocsájtok.
Nyújtsatok kezet, …erre van szükségem.

Nincsenek álmok, – hát hova szálltak?
Nincsenek vágyak, – ők is elhagytak.

2010. augusztus

Nagy Rozália

“Széttépett álmok” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rozálka!
    Kicsit tarts ki, idővel minden könnyebb lesz.
    Sok szerencsét mellé.
    Gizella

  2. Kedves Rozálka!
    Átérezve olvastam kiáltó versedet, mert volt idő, amikor én is hasonló helyzetben voltam. De ezekért az egyedüliségekért a sors megjutalmazott. Míg élünk, addig reméljünk. Biztos el jön amire vársz.
    Szívemből kívánom, hogy mihamarabb megtaláld.
    Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.

  3. Kedves Rozálka!

    Ha gondolatban is de ha elfogadod az én kezem mindig megfoghatod.Bármi is történt veled,bánatod szinte süt a sorok között.
    Csatlakoznék Terike biztatásához,merjél és akarjál,meglátod sikerülni fog.

    Szeretettel:Juli

  4. Kedves Rozálka!
    Ne hagyd magad!
    Merjél vágyakozni, álmodni, tenni és igenis akarjál lenni ! ! !
    Szeretettel:Teri

Szólj hozzá!