Vörös iszap
Elöntött mindent,
tört és zúzott,
égetett és mart,
árkokat húzott
a vörös iszap.
A föld felülről
vörösbe öltözött,
rémült emberek
a házak között –
dől a vörös iszap!
Honnan ered?
Hol a szülője?
Ki engedte
házakra, legelőre?
Ki vágta el
rozsdás bilincsét,
hogy elragadja
életek kincsét?!
Valahol egy
párnázott irodában
megbízva minden
cinkosában,
lapít a Vörös Iszap.
Flegma közönye
égbe kiált,
íme a pusztító
profit-világ!
Ezt súgja nekem a vörös iszap.
Flegma mosolya
az arcára fagy,
ha bilincsbe veri
a vörös iszap!
2010. 10. 06.
Szabó László Dezső
Kedves László!
Azt hiszem sokunk zaklatottságát és felháborodását tolmácsolja ez a nagyszerűen megírt versed.Annyi borzalom érte már az itt élő embereket,mi jöhet még.Mért mindig az ártatlanok szenvednek.
Üdvözlettel:Juli
Kedves László!
Sajnos ez megint egy olyan vers, amit nem lett volna muszáj versbe foglalni, mert meg sem lett volna szabad történnie.
Remélem te nem voltál a részese ennek a szörnyűségnek!
Mert versed nagyon is hiteles.
Szeretettel:Rozálka:(