MEGKONDULNAK A HARANGOK
Megkondulnak a harangok,
…messzeségben sírnak
az emberi hangok.
Egy szív megállt,
…munkáját feladta,
Egy száj kiált,
…szerettet siratja.
Többször nem kong,
…a harang már őérte,
A nehéz sorsát,
…már végleg leélte.
Fájón sír a templomtorony.
Most nem tudni ki lesz a soron.
Imádkozzunk, csendben-rendben.
Higgyen Ő a jó Istenben.
2010. augusztus.
Nagy Rozália
Kedves Rozálka!
Szomorú témájú és hangulatú versed szívszorítóan szép.
Szeretettel:Juli
Drága Rozálka!
Gyönyörű sorokba szedted a szomorú elmúlást…. hogy meddig tart földi létünk, nem tudhatjuk. Így a jó!
Én azt hiszem a harangok mindenkiért sírnak…..
Szeretettel ölellek: Icus
Kedves Rozálka!
Ez a "sorsunk"!
Nagyon szépen leírtad.
A "hit" erőt ad, hogy elviseljük.
Szeretettel olvastam:Ter
Kedves Rozálka!
Az emberi elmúlást a harangok is siratják, nemcsak mi földi lények.
szerető üdv
Ildikó
Kedves Rozálkám!
Ne szólaljon meg gyakran a harang
s ne szóljon messziről sokszor emberi
síró fájdalmas hang! Egy szív most
megállt, igen valóban! De új szív, új
éltre dobbant, ujjongás hallatszik!
Ez az élet, éljük hát nevetve, kacagva
csendesen, hangosan! Nem vagyunk
egyedül, élet után szálunk a magasban!
Na a versemnek nincs értelme…a Tiednek van!
Kicsit kirázott a hideg…:S
No, de Szeretettel gondolok Rád!
(még jó, hogy nem tudjuk ki a következő…az kéne még!)
Puszi