Könnyes szemmel
Gördülő könnyek lassan
szívemhez érnek. El-
viselhetetlen a fájdalom,
mit legbelül érzek.
Miért ennyire elviselhetetlen
a múló élet? Miért vannak,
miért vannak örök ellenségek?
Ellenségek, kik csak fájdalmat
okoznak. Szétrágnak, közben
nyüzsögnek akár a férgek.
Vérzik a szívem, gondolataim-
ban élnek! Övék minden
pillanatom, nincs menekvésem!
Könnyeim potyognak, akár
az őszi falevelek. Elakarják
érni, hogy bánattengerében
örökké fuldokoljak! Nincs
remény…
….rám telepedtek e szürke
árnyak, nem látom a kiutat!
Értelmét az életemnek, mint
inkább a halálnak.
Gördülő könnyek lassan
szívemhez érnek, sártenger
körülöttem. Belesüppedtem
végleg! Fájdalomtól ordítok,
levegőt kérek! De nem…
…inkább fel kéne adnom!
Feladni végleg. Örömet okozni
az ellenségnek! Eltűnni végleg!
Újra gördülnek a könnyek,
szívemhez értek! Ordítok a
fájdalomtól, hát miért élek?
Kisvárda, 2010. október. 10.
Orsós Mónika
Kedves Timó!
Félni, á nem! Inkább elkeseredtem, de csak magamnak köszönhetem, a naivságomnak! Mert azt hiszem az emberek jók, de nem sokan nem azok! És nem is minősítem őket, nem süllyedek az ő szintjükre, ember hiba nélkül nincs!
Vagy mégis?
Fárasztó ez a sz.r élet!:S
Na, de nem traktállak! Most jobban vagyok, de majd tesznek róla, hogy elmenjen az élettől a kedvem!
Ha hagyom….
Pussz Néked Kedves Timóca:)
Drága Icuskám!:)
Már megráztam magam én is, és emelt fővel járok, mosolygok akkor is, ha oda bent zokogok, csak azért is,
hogy ne okozzak örömet azoknak akikből csöpög…vagyis inkább ömlik a rosszindulat…rendezni a sorokat!
Nem tudom, akkor elég rossz lelki állapotban voltam…
talán ezért rendezetlen(kusza) akár csak az aki írta!:)
Ölellek én is nagyon sok szeretettel…meg egy puszit is küldök!
írhatnám: hogy tündéred, de én inkább ördög vagyok:)
na jó csak szeretnék…hehe:)
Na pá és pusy
Kedves Viola!
Megszokni, á nem én nem akarom, nem tudom! Kezdek elegem lenni, fárasztó ez az élet…vagyis néhány ember szerű lény:S
Köszönöm, hogy tarod bennem a lelket!
Puszi: Mónika
Kis tündérkém, Mónikám!
Még hogy megadni magad az ellenségnek? Soha…
Az élet egy hatalmas nagy szerep, amit jól-rosszul, de eljátszunk! Te – és hála az égnek, még nagyon sokan – szívből és szeretetből játszol, becsületesen. Ettől nehezedik és bonyolódik a történet, de ez az igazi kihívás!
Én is csak néha nagytitokban adom fel:), aztán megrázom magam, és megyek tovább a rám szabott úton……
Sok szeretettel ölellek és gratulálok a gyönyörű vershez: Icus
(Még csak annyit, bár nem értek hozzá, de ha másképp rendezed a sorokat, jobban "lejött" volna a mondanivaló!!!)
Kedves Mónika!
"Nem adom fel", kapcsolódom a szavaidhoz, NE IS ADD FEL! Nem vigasztallak, de ebből áll az élet, jobb, ha megszokod. Nézz bele családok életébe! Csak olvass bele az Icus versébe és amit én írtam a Te hozzászólásod után!
Szenvedés az egész élet, persze, vannak kivételek.
Szeretettel: Viola
Kedves Ildikó és Teréz!
Nem adom fel….csak most fáradt vagyok szembeszállni az olyan emberekkel, akik nos szót sem érdemelnének!
Köszönöm, hogy benéztetek, és írtatok!
Üdv.: Mónika
Kedves Mónika!
" Küzdj és bízva bízzál"!
Szeretettel?Teri
Kedves Mónika!
Feladni?
Soha!
Az embernek vannak, és lehetnek kevésbé jó napjai is,
de küzdj, harcolj, de semmiképp se add fel!
szerető üdv
Ildikó