Szívem örök fényű csillaga

“Szívem örök fényű csillaga” bejegyzéshez 18 hozzászólás

1. Kedves János!

   Tudom, hogy hosszúra sikeredet! De ez van, nekem még nagyon sokat kell tanulnom, bár ez lenne az egyetlen hibám…
   akkor a fejem sem fájna!
   Köszönöm, hogy itt jártál, olvastad—és őszintén írtál!
   Üdv.: Móni

2. Kedves Mamim!

   Észrevétel, csak nyugodtan! Nem fogog megsértődni, sőt…a mamik csak Tökéleteset érdemelnek…és ez attól messze áll!
   Puszi: Móni

3. Mónikám.

   Őszinte leszek, nem tudok megszólalni.
   Ahogy előjönnek belőled ezek a csodálatos mondatok, ahogy leírod az érzéseidet, a fájdalmadat, ezt nem tudom jellemezni.
   Nagyon sokat fejlődtél. Lenne észrevételem, de ezt ez a vers most nem engedi meg.

   Ölellek szeretettel: Mamid.

4. Kedves Viola!

   Remélem is, hogy érzi mert annyira szeretem, hogy az már fáj…és ez nem múlik el csak ha meghalok!
   szeretettel gondolok Rád minden jót kívánok: Mónika

5. Köszönöm itt jártad Kedves Mara!
   Szeretettel üdv.: Móni

6. Kedves Timó!

   Nagyon örülök, ha úgy látod egyre jobbakat írok…mert ha te mondod! Na nehogy a többiek azt higgyék, az ő szavuk nem!
   Csak…köszönöm! 🙂
   Üdv.: Mónika

7. Kedves Mónika.
   Lenyűgöztél szépséges hasonlataiddal. Olyan tökéletes kép-párokat hoztál össze, ami engem igazol, hogy nagyon tehetségesen használod szép szókincsedet.
   A versed tartalmára pedig csak azt tudom írni, hogy drága Nagymamádnak a szeretetéért méltó szép verssel adtál örök emléket. Sok sikert kívánok Szeretettel Gyöngyi.

8. Kedves Mónika!
   Gyönyörűen emlékeztél meg Nagymamádról. Ez a szeretet nem múlik el soha és ezt Ő is tudja és érzi.
   Szeretettel: Viola

9. Köszönöm Drága Kedves Icuskám!:)
   Millió, millió puszim: Móni

10. Drága kis tündérkém!

    Gyönyörű szép a versed! És bizony nem csupán tartalma miatt, hanem szerény véleményem szerint egyre jobbakat írsz:P
    El tudom képzelni az érzéseket, melyek dúlnak benned, hiszen nagyidat nagyon szeretted.
    Az, hogy sírtál, zokogtál, nem baj, hiszen ki kell adni magunkból azt a hatalmas fájdalmat, amit érzünk.

    Kívánom, hogy nyugodjon meg a kicsi, érzékeny lelked. Én és nagyon sokan a magazinon, szeretünk Téged! (nem is kicsit);)

    Gratulálok sok-sok szeretettel: Icus

11. Drága Kedves Rozálkám!

    Köszönöm a Te figyelmed is! És várom a levélkéd! Hisz rég hallottam Felőled! Remélem szépek a napjaid! Sok egészséget kívánok szeretettel: Mónika

12. Kedves Zsuzsa!

    Valóban nekem, a mamám volt minden szép és jó az életben! Tavaly sikerült életemben először eljutnom hozzá a temetőbe…Pécsi temető nem kicsi, és nem túlzok ha azt írom, a zokogásom szerintem hetedhét ország hallotta…nagyon fájt! Csak álltam, és felfogtam hogy nincs többé! Csak a betűket, számokat számolgattam…
    hihetetlen és furcsa volt! Köszönöm hogy olvastál!
    Üdv.: Mónika

13. Kedves Keni!

    Köszönöm a megtisztelő figyelmed, a szép szavakat!
    Üdv.: Mónika

14. Kedves Mónikám!!!
    Hát itt az idő látod , hogy mindenki szomorkás, vagy szomorú verset írjon.Ez a halottak napja.
    Szerintem ők akiket tiszta szívvel szerettünk, soha amíg élünk , feledni nem fogunk…és mennyire tud fájni a hiányuk.
    Nagyon szép jelzőket , hasonlatokat használtál.

    u.i. …fogok írni…
    ölellek:Rozálka

15. Kedves Mónika!

    Nagy fájdalom, akár édesanyát, akár nagymamát veszítünk el. S még előfordulhat az is, hogy a nagyinkhoz közelebb álltunk érzelmekben, mint az édesanyánkhoz.
    Keni nagyon szép hozzászólást írt, és én nagyon meg tudom Őt érteni, hiszen olvastam életregényét. Az egyik legszebb élményem volt.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

16. [b][color=#996633][center]Kedves Mónika ![/center]

    Nagy szomorúsággal olvasom, már napok óta az itt fent írt verseket, és oly nehéz mindegyikre válaszolnom.
    Én aki már minden felmenőmet, és oldalági rokonomat is elvesztettem – külön külön élem át az általatok írt megemlékező verseket, persze az én egyéni és sajátos nézeteim kínlódásaival….

    Nekem az én Nagyapám volt életem egyik legnagyobb vesztesége, mert Tőle kaptam meg mindazt a szeretet, amit más hozzátartozóimra nem igen mondhatok el.

    Szeretetlen gyerekkorom volt és sodródó…
    Már csak amikor felnőttem, és a maga ura lehettem, tudtam csak megtalálni a szeretet kifelé és befelé jövő végtelen nagy értékét …
    De így sérülten is tudom értékelni a sors adta lehetőségeimet, amiért azért sokmindenkinek hálás vagyok.

    Versed mélységes lelki szereted szüleménye !

    [center]Tisztelő szeretettel ![/center]
    – keni
    [/color][/b]

17. Kedves Terim!

    Ő nem az édesanyám…hanem a nagyim, de akár az is lehetne! Annyira imádom! Köszönöm, hogy írtál!
    Üdv.: szeretettel! Sok egészséget neked: Mónika

18. Kedves Mónika!
    Az "Édesanyánkkal megélt kapcsolatunk"elkísér bennünket a sírig.
    Nem kopik, nem fogy…a mi drága ajándékunk amit konzervált a szívünk.
    Gazdag vagy!
    Boldogítóan gyönyörű a versed is.
    Szeretettel:Teri