Hajléktalan


Hajléktalan

Kartonpapír lepedőd, takaród,
mit kukáztál fejed alatt tartod,
karok helyett keménypapír ölel át,
asszony helyett jeges szél csókolja a szád.
Elátkozod százszor a halált suttogó fagyot,
ezerszer áldod a ritkán előbújó napot.
Ápolatlan arcodra közönyt festett az élet,
de szemed elárulja te is álmodsz szépet.
Családot, munkát, meleget,
nőt ki szerelemmel szeret.
Szemeden át látni lelked tiszta és fáj,
csak tested az mely mocsokban áll.
Ember vagy, ember kit földre taszított a sors,
már nem érdekel miért, a választ úgysem tudod.
Falhoz támaszkodva csendben kuporogsz,
ki tuja megéled-e a holnapot?
Miért? – kérdem én ki távolból figyelem arcod,
ember vagy!, nem kellene feladnod a harcot.
Szemünk egy pillanatra egymásra talál,
én némán kérdezlek még haladok tovább,
– ember mond honnan jöttél, és otthont hol találsz?.

Kuzma Julianna

“Hajléktalan” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Köszi hogy olvastál,várom a hasonló témájú versedet.

    Szeretettel:Juli

    Kedves Veronika!

    Köszönöm elismerő szavaid,akkor ott én láttam és szinte éreztem annak az embernek a fájdalmát.
    Köszönöm hogy olvastál.

    Szeretettel:Juli

    Kedves Ildikó!

    Igen valószínűleg a versre nem fogjuk megtudni soha a választ. Örülök hogy olvastál.

    Szeretettel:Juli

    Kedves keni!

    Nincs válasz a kérdésekre,még is ha ilyen embereket látok felmerül a kérdés bennem ,hogy juthatnak emberek ilyen sorsra. Azt mondják a szem a lélek tükre,ennek az embernek olyan tiszta volt a tekintete hogy szinte olvasni lehetett belőle.
    Köszönöm a véleményed és hogy olvastál.

    Szeretettel:Juli

    Kedves Rozálka!

    Sajnos sok hasonló sorsú emberrel találkozunk bár merre is járunk,én szörnyen érzem magam mindig ha ilyen kucorgó,sehova sem tartozó embereket látok.
    Hogy mi a megoldás,arra én is csak azt tudom amit te,hát?

    Szeretettel köszönöm hogy olvastál:Juli

  2. Kedves Julika!
    Versedben rávilágítasz az igaz valóságra.
    Akármilyen szörnyen is hangzik, de ez az életkép ez nagyon is "valóságos."Mi a megoldás????….HÁT?
    Szeretettel:Rozálka

  3. [b][color=#000066]Kedves Julianna !

    Ez egy olyan kérdéssorozat, amire már nem igen lehet válaszolni.
    Emberré lettél, majd megszűntél emberként élni, a sorsod sajnos magadra hagyott és várod ma megváltó – fagyot…

    Nagyon jó megfigyelő, emberismerő és mély lélekről tanúskodó empatikus képességed – lenyűgözött !

    Tisztelettel !
    – keni -[/color][/b]

  4. Szia Julika!

    Jó volt olvasni versedet, nagyon jól megfogtad azt a pillanatot , amikor éppen egy ilyen sanyarú sorsú embert figyelsz.Hasonló verset írtam én is, abban én vagyok a hajléktalan. Nemsokára felrakom majd. …. ja ,és nem mindenki gondol bele abba, hogy az ilyen ember is ember valahol… Szeretettel Rita!

Szólj hozzá!