Elmúlás
Virágszirom egyszer lehull
Nap arca sápadttá válik
Fürge patak vize befagy
Szerelemkötelék vásik
S ami marad, az a dallam
Vagy egy kép a valóságról
Vagy egy szó mit őriz ajkad,
Mint mesét az elmúlásról.
2010-10-31.
Kondra Katalin
Elmúlás
Elmúlás
Kedves Kata!
Nagyon szép versedet, szeretettel olvastam.
Üdv:Rozálka
[b][color=#9933ff]Kedves Katalin !
Igen. – Így múlik el a világ dicsősége…
A múltunk eltűnik örökre, csak az marad belőle, amit emlékeinkben még hordozunk…
Azután, amikor már ez is elmúlik -az lesz vesztünk és a vég.
Gyönyörű szép – szívembe markoló versed olvasása közben – akaratlanul is Radnóti egy idézete jutott eszembe, az Ikrek havából…..
[small]
*MIKOR MÚLIK EL A GYEREKKOR
AZ IFJÚSÁG ÉS AZ ÉLET?
NEM TUDNI.
KÉTSZER LESHETTEM CSAK MEG A PILLANATOT,
AMIKOR A SZIROM ELHAGYJA A KELYHÉT….
ÉS AZ TULIPÁN VOLT ÉS MIND A KETTŐ FEHÉR.
VAJON HALOTT E MÁR PERDÜLŐ SZIROM, HA HULLNI KEZD?
– VAGY – AKKOR HAL MEG, HOGY HA FÖLDET ÉR?*[/small]
//////// [i]Tiszta és őszinte Szeretetemmel vagyok Feléd ![/i] ///
– keni -[/color][/b]
Én már a fejemben megzenésitettem a versed.
!
szerető üdv
Ildikó