Elmúlás


Elmúlás

Virágszirom egyszer lehull
Nap arca sápadttá válik
Fürge patak vize befagy
Szerelemkötelék vásik

S ami marad, az a dallam
Vagy egy kép a valóságról
Vagy egy szó mit őriz ajkad,
Mint mesét az elmúlásról.

2010-10-31.

Kondra Katalin

“Elmúlás” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Kata!
    Nagyon szép versedet, szeretettel olvastam.
    Üdv:Rozálka

  2. [b][color=#9933ff]Kedves Katalin !

    Igen. – Így múlik el a világ dicsősége…
    A múltunk eltűnik örökre, csak az marad belőle, amit emlékeinkben még hordozunk…
    Azután, amikor már ez is elmúlik -az lesz vesztünk és a vég.

    Gyönyörű szép – szívembe markoló versed olvasása közben – akaratlanul is Radnóti egy idézete jutott eszembe, az Ikrek havából…..
    [small]
    *MIKOR MÚLIK EL A GYEREKKOR
    AZ IFJÚSÁG ÉS AZ ÉLET?
    NEM TUDNI.
    KÉTSZER LESHETTEM CSAK MEG A PILLANATOT,
    AMIKOR A SZIROM ELHAGYJA A KELYHÉT….
    ÉS AZ TULIPÁN VOLT ÉS MIND A KETTŐ FEHÉR.
    VAJON HALOTT E MÁR PERDÜLŐ SZIROM, HA HULLNI KEZD?
    – VAGY – AKKOR HAL MEG, HOGY HA FÖLDET ÉR?*[/small]

    //////// [i]Tiszta és őszinte Szeretetemmel vagyok Feléd ![/i] ///

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!