A félelem
Nagyokat dobban szívem,
nem az izgalomtól vagy
boldogságtól sem az élet
mosolyától, hisz nem
szivárvány színében látom!
Csak fekete, csak fekete
az én Világom. Félek!
Félek önmagamtól, a
holnaptól, jövőtől, magától
a mától. Minden magányosan
töltött éjszakától. Az embertől,
az ellenségtől, fele baráttól…
…Szomorú dalt csiripelő
madártól, Naptól, hold és
csillag ragyogásától.
Rettegek a valóságtól az
élet minden meg élt keserű
vagy jó pillanatától! Egy
dolog csak mitől nem
rettegek, szív igaz s hű
suttogásától!
Kisvárda, 2010. november 1. (18.26)
Orsós Mónika
Drága BogIcám!
Kicsit megkésve, de vissza kukkoltam! Csak tudod, most estem hasra! És nagyon fájóak ezek a könnyek, nagyon jó barátnőm volt…de….és most hiányzik! 🙁
Hinni, bízni? Akarok…de folyton csak csalódom! És ez utóbbi csalódást nagyon nehezen viselem!
Köszönöm itt jártad! Ezer puszi: mónika
Drága kis tündérkém!
Kicsit megkésve olvasom a verseket, de remélem még időben….
Miután hasonló félelmeken mentem keresztül én is abban a korban, amiben most Te vagy, tökéletesen meg tudlak érteni….de csak azt tudom ismételni, amit már annyiszor elmondtam (leírtam) Neked, félelemben, kétségek közt nem lehet teljes életet élni!
Kudarc nélkül nincs siker sem! Tehát hinni, bízni kell… és amikor hasra esünk, az csak erősít bennünket. És a jót, az igazi barátságot akkor tudjuk értékelni igazán, amikor már ezerszer csalódtunk! Mert igenis vannak igazi jó emberek is!
Nagyon jó vers, csak gratulálni tudok….
Szeretettel gondolok rád, millió puszi: Icus
Drága Angyalkám!
Örülök, hogy tetszett! Nekem annyira nem, de jó volt ki leírni a gondolataimat, még akkor is ha szomorúak, fájnak!
Pályázatra…ahhoz nem tartom annyira jó versnek ahogy egyik versem sem! De azért aranyos tőled!
Ölellek szeretettel: Mónika
Kedves Mónikám!!!
Rettenetesen szép verset írtál.
Ha nagyon szomorú is nekem akár ez mehetett volna a pályázatra, mert nagyon nagyon jó vers…
Baráti üdv, fel a fejjel!!!
Rozálka;)
Kedves Keni!
Hosszan biztatni, oh nem baj! Sőt köszönöm! Csak az a baj, hogy alapjába véve elég pesszimista ember volnék, ehhez pedig nagyban hozzá járulnak az élettől vagy emberektől kapott pofonok, csalódások! Erős volnék…á nem én nem!
Igazából szégyenlem magam, szerte a világban élnek "beteg"emberek…vakon, láb nélkül! Mégis hisznek, mégis van élni akarás bennük, és elfogadják magukat olyannak amilyenek…na én ennek az ellentéte vagyok!
Próbálok másképp állni az élethez, meglátni a jót, szépet! Több kevesebb sikerrel…és inkább ez utóbbi a jellemző!
No most én is kicsit hosszúra nyújtottam az elmélkedésem!
Hmm…szép napot! Üdv.: Mónika:)
[b][color=#330099][center]Kedves Mónika ![/center]
Élt egyszer egy orvos Franciaországban, és sok beteget meggyógyított, Ő volt a Svéd királynő magánorvosa is, akit tüdőbajában gyógyítgatott….
Amikor Nápolyban kitört a kolera-járvány, – rengeteg ember életét mentette meg – ingyen, de ezek az emberek mégis olyan gazdaggá tették, hogy az Olasz kormánytól meg tudta vásárolni – a madarak védelmére – Capri szigetének, hegyes-dombos tetejét, a felső – Anacaprinál…
Ott építette fel – Szt. Michael emlékházát, saját kezével…
De mire elkészült vele megvakult közben, és már soha többé nem láthatta a tinta-kéken ragyogó Nápolyi öböl vizét…
Ő volt AXEL MUNTE….
Négy jelszava vot: [i][u]HINNI, TUDNI, AKARNI, MERNI…[/u][/i].
Amennyiben e négy fogalmat magadba tudod fogadni, és
ennek megfelelően élni….
– elhagynak a gyötrő fájdalmak, és egy új boldogabb perspektíva nyílik ki előtte, hiszen még olyan fiatal vagy és erős !!!
Elnézést hogy ilyen hosszan biztattalak ezzel a kis valós történettel.
[center]Szeretettel ![/center]
– keni
[/color][/b]
Kedves Marika!
Valóban félek már mindentől és mindenkitől! Nem túloztam mikor erről írtam, egyszerűen már nem tudom ki az igaz, a tiszta! Kiben bízhatok és kiben nem! Az hogy félve élek, kétségek közt, begubózva…nagyon nehéz! elkeserítő, hogy 27 évesen nem vagyok jó emberismerő…hogy naiv vagyok! És manipulálható…sebezhető!
Na kipanaszkodtam magam, köszönöm itt jártad! Szeretettel üdv.: Mónika
Kedves Ildikó!
Én valóban félek, és kedvetlen is vagyok! Csak a rosszat vonzom magamhoz, mert erről szól az életem, a gondolataim! Szép vers, tetszett!
Szeretettel üdv.: Móni
Kedves Dávid….azt mondom hogy pedzegetem! De attól hogy ismerjem még távol állok! De igyekszem! Üdv.: Móni
Ne félj.. ha sokszor emlegeted ezt a szót, mélyen beleivódik a zsigereidbe, és valóban félni fogsz, ami kedvetlenséghez vezet.
Büszke vagyok magamra,
nem félek a holnaptól,
izgatottan várom a jövőt,
ölelnek fák, virágok,
látjátok!-ez vagyok én!
szerető üdv
Ildikó
"Ismered már a versformákat?"
Köszönöm mindkettőtöknek, kedves Gyöngyöcske és Timóca!
Szeretettel gondolok rátok: Mónika
Kedves Mónika.
Ezeregyedszer is leírom, hogy légy tüelmes. A sors tudja, hogy mikor keresztezi utadat az az igazi SUTTOGÓ. Te csak ne félj. Figyelj nyitott szemmel, füllel és tudattal, hogy mikor a lelked jelez, szíved megmutathassad.
VIGYÁZZ ne fordítva legyen, hogy előbb a szíved látassad, később önmagad.
Az, aki fél mindentől, attól elbújnak az igazak, nem akarnak tolakodók lenni. Csakis az erőszakos és hamis tapad rá, mert tudja, hogy ragaszkodó, gyámoltalan, aki vezetőt vár. Ezt sohase add meg a hamisságnak. Igen is láss, menj és nyiss a világ felé, hogy az is betudjon fogadni. Ne búj el magad kis szomorú világába.
Szép versedhez gratulálok. Sok sikert kívánok szeretettel gyöngyi.