Visszaemlékezés gyermekkorom háborús éveire
Én a leckémet még lámpánál tanultam,
gyakran a lámpa is, én is elaludtam.
Gyenge volt a fénye, lobogott a lángja,
a villanyégőnek sehol sincsen párja!
De akkor még hozzánk nem volt bevezetve,
ötös lámpa fényénél, tanultam sok este.
Amikor nem volt már petróleum benne,
de még mindig sok volt az a “fránya” lecke…..
“sporheltünkben”ropogott a rőzse,
nyílásokon kivillant a fénye,
a kötelesség oly annyira gyötört,
“rőzsefénynél”tanultam meg a “CSaládikört”!
Ünnepeken fokoztuk a hatást,
Gyújtottunk nagy “tizenegyes”lámpát,
Ilyen nap volt “Húsvét” és “Karácsony”!
hát így éltem és kedves Barátom!
Kövesdi Ferencné – Teréz
Köszöntelek édes Icukám!
Háborús évek voltak ám ezek és a többi kis Társam is így élt.
Na, de a szeretetnek nagy ereje volt akkor is.Öten voltunk,mi
testvérek.Édesapánk cipész volt és egész nap dalolgatva
csinálta a lábbeliket.
Bizakodó egy család voltunk.
Szeretettel:Teri
Drága Terike!
Meghatóan szép ízelítőt kaptunk gyermekkorod eme korszakáról. Azt is megtudtuk, hogyan tanultad meg a Családi kört….
Lehet, hogy szegények voltatok, de szerintem nem cserélnéd el azokat az éveket semmiért:)
Sok szeretettel olvastalak, nagyon jó egészséget kívánok: Icus
Kedves velem emlékező Társaim:Tímóca, Veronika, Gyöngyi, Ildikó, E.Marika, Viola, Keni és Rozálka!
Köszönöm, hogy "melegedtetek velem gyermekkorom
emlékei körében!"
Keni! Köszönöm, hogy visszajöttél!!!
Szeretettel:Terézke
Kedves Terike!
Nagyon szép verset hoztál nekünk, melyet olvasva belevezetsz minket egy oly korba, amit mi nem éltünk át.
Mivel olyan hűen , és fájdalmasan adod át nekünk, hogy én szinte ott voltam a sporhelted előtt és éreztem a melegét.
Nagyon hatásos vers.
Szeretettel:Rozálka
[b][color=#6699ff][center]Kedves Terézkém ![/center]
Szívszorongatóan szép verset hoztál elénk a régi múltból.
Tudod én a nagy generáció gyereke vagyok *47-es*
Nálunk is Salgótarjáni sparhelt adta egész nap és este is a meleget.
Mint tudod 7 éves koromig csak a nagyanyámék neveltek…
Nagyapa akkor taníthatta velem – petróleum lámpánál:
[i]*Tüzesen süt le a nyári nap sugára, az ég tetejéről a juhász bojtárra….*[/i]
Petőfitől a János vitézt….
Akkor még felhőtlenül boldogok voltunk mi hárman, ha anyám távolléte, – be is árnyékolta, a pótolhatatlant…
Hátsó-udvari kis bérlakásban éltünk, de örülni tudtunk mindennek még a lavórban fürdésnek is…..
Rég volt, szép volt… – ma se jobb, pedig de nagyot változott a világ, és még merre tart? Hova, meddig vezet?
Kit érdekelne, ha gyerekeink – unokáink jövőjét ne féltenénk annyira….
– Köszönöm Terézkém szívsorítóan szép memoárodat.
Én is – Veled emlékeztem egy kicsit !
[center]Szerető kézcsókommal, – Ölellek ![/center]
– keni -[/color][/b]
Kedves Terézke!
Csatlakozom én is emlékezetben Hozzád, a petróleum lámpához, de mintha ilyen főző is lett volna?, a sparhelthoz, egyszóval a régi hangulathoz. Jól megírtad, jó a memóriád.
Szeretettel: Viola
Micsoda előrelépés volt, amikor a dunna alatt elemlámpa fényénél olvastunk!
Szép időszak, kellemes emlékekkel.
szerető üdv
Ildikó
Kedves Terike.
Mennyi melegség és türelem volt abban a szobában és milyen kedvesen, vidáman lobogott mindegyik lángja. Érdekes, hogy annyiszor jut erszembe, hogy lavorban mosakodva sem koszosodtak meg az emberek, lámpafényétől sem vakultak meg. Kilenyc-tíz gyermeket becsülettel felneveltek. Most meg egyre nem jut sem idő, sem szeretet. De még megszületni kedv sem. 🙁
Hogy megváltozott a világ rendje.
Élvezettel olvastam és olyan jó volt visszagondolni arra a melegségre és összefogó szeretetre.
Sok sikert , jó egészséget kívánok Szeretettel Gyöngyi.