Évszakok
Melegséges sárga és barna
Dobbanó szívek, angyalok
szárnya, lelkemet a tél
hűvös kalitkába zárta.
Meleg barna és sárga,
ősznek színe, szívnek
dobbanása távoli
napnak ragyogása.
Arcom most elfordítom,
mert én nem akarok
nézni, nem nézek e
rideg őszi világra.
Vacogva várok a
tavaszra, a nyárra,
mézédes gyümölcsre,
illatozó virágra, az
éledező Világra!
Kisvárda, 2010. november. 1.
Orsós Mónika
Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek! Elnézést, hogy nem vagyok! De éjszakás vagyok, és most nagyon nehezen viselem!
De köszönöm a kedves szavakat mindenkinek külön külön!
Kedves Mónika!
Szép versedet elolvasva megint szomorúan vettem tudomásul, hogy még mindig a szorongást az emlékeket engeded előtérbe jutni lelked útján.
Ismerem ezt az érzést, mert lehet a forró nyárban is dideregve fázni és a nap sugarát sötét foltnak látni. Mind a saját lelkünk harmóniájának erejétől függ.
Figyelj magadra úgy, hogy ha érzed rosszkedved. Tudatosan keress színeket. Egy kedves kutyát ami nem harap, hanem játékosan viháncol. Egy madarat amelyik könnyen siklik a légben. Akár egy árnyékot, amelynek formái kecsesek és kedvesen, lustán nyúlnak el. Mindenhol lehet találni az életben az életből gyógyírt a rossz kedvünkre. Napunkra, fájdalmainkra. Egy a fontos!. Az ember ha pozitív tud lenni, akkor sokkal hamarabb áll talpra a legborzasztóbb keservekből is.
Sok sikert Neked Szeretettel Gyöngyi.
Hát kicsi lány!!!
Nagyon jól megírt versedhez csak gratulálni tudok.
Bár én szeretem nagyon az őszt, de elgondolkodtam rajta mikor versedet már elolvastam, …hogy tényleg szeretem?
Ügyesen írtad meg….én is nagyon sokat gondolok rád…majd írok!..vagy te írsz?
Szeretettel, és baráti pusz…száll most….
Rozálka;)
Drága tündérkém!
Tudod mi a baj? Hogy mindig elfordítod az arcod:)
Hogy süssön rád így a Napocska, hogy lássák meg az emberek benned azt a rengeteg értéket, ami benned "lakik"???? Mintha magad sem akarnád….. vagy tévedek?
Lehet, hogy a tél egy kis időre hűvös kalitkába zár, de aztán utadra enged, hogy szabadon élvezd a tavasz illatát! Mégsem olyan gonosz…..
Enged közelebb a szíved az emberekhez és a természethez….
Nagyon szeretem a verseidet, mert általuk szinte már mindent tudok rólad;)
Millió ölelés és szeretetem száll feléd: Icus
[b][i][color=#ff9900]Kedves Mónika !
Ugye Te sem gondolod komolyan, hogy ősszel a természet meghal, csak megpihen kicsit….
Mint mikor az ember esténként lefekszik, hogy alvás közben kipihenje magát, hogy reggelre új erőt kapjon az életvitelét folyamatossá téve.
Ne félj a ősztől a csodás gazdagságtól a még érett gyümölcsök nyártól kapott és beépült napsugarától.
De ne félj a téltől, se mert a rügyek már felkészülnek alvás közben is a későbbi tavaszra.
— Ettél már hűvösben forró sült gesztenyét?
— Ittál már forró bort téli disznóvágásokon?
— Jártál csúszkálva a gyönyörű hóesésben, és
— hallottad a Karácsonyi csengő különös csilingelését,
— láttad a gyertyák fényét, és egy kandalló kiáradó hevületét ??????
— Biztosan. – Csak nem szabad kirekeszteni magunkból bizonyos évszakokat még ha nem is tetszik egyik vagy másik.
Minden mozog körülöttük – körbe jár, mint az óra mutatója,,,,
Mindennek megvan a maga ideje, csak meg kell találni a szépségét a természet csodáinak..
Kérlek ne hagyd magadra magad, és le ne fagyj, mint azt néha a számítógépeink teszik…
Szeretettel !
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Juli!
Elfordítottam…mert bár
süt a nap! Egyáltalán
nem melegíti sem
szívemet sem arcomat!
Csak a szél fúj. Egyre
messzebb repíti tőlem
minden titkos álmomat!
Az idő egyre halad. E
lélek fázik a hidegben
lassan magára marad,
s végleg lefagy!
Üdv. szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Kár hogy elfordítod az arcod,a késő őszi napsugár melege kellemesen tudja simogatni az ember arcát,s ha szétnézel sok
csodát tartogat ez az évszak is.De megértem hogy a tavaszt várod,hisz nincs is annál szebb mint mikor ébred a természet.
Szeretettel olvastalak:Juli