Ha akarnád…


Ha akarnád…

Homályos kép szürke falon
Beragadt gomb a klaviatúrán
Üres lap emlékkönyvedben,
Félreütött hang régi zongorán
Vagyok

Ha akarnád napsütötte rét,
Érted lángoló tiszta tűz
Gondolatodban nyugtalanság
Bűntudat, mi messze űz
Lennék.

Kondra Katalin

“Ha akarnád…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!

    Jól sikerült versed nagyon tetszett.Mindkét versszak utolsó két sora a legjobb.

    Szeretettel:Juli

  2. Kedves Katalin!
    Csodálatos dolog a "mindene lenni" annak akit szeretünk.
    Kívánom,hogy sikerüljön és "kölcsönös" legyen!
    Szeretettel:tTeri

  3. [b][color=#009933][center]Drága Katalin ![/center]

    — Megint tömöret, szépet, és tükör v.-szakokat írtál gondolati és valós életviteled, és tapasztalataid – nagy tudójaként….

    — Tégy úgy, hogy Ő is akarja, hisz megérdemled, szereteted mindenféle – beteljesülését…

    — Ahogy te odaadóan kitárod szíved kapuját, azon csak a egy bolond – nem lép át….

    [center]Mindig szeretem a verseidet és csodállak ![/center]

    [i][u]Szertő kitüntetésemet fogadd örömömre ![/u][/i]

    – keni –
    [/color][/b]

Szólj hozzá!