Életem szelencéje
Millió perc múlása,
millió könny felesleges
hullása. Bűnökért szenvedni
mindhiába. Az idő szalad,
eső és könny egyszerre szakad.
Szív megreped, lélek örök
börtönében magányosan él,
nem szól. Tűr hallgatag.
E Földön semmi sem örök,
eltűnik minden. Nincs ma,
nincs holnap!Csak a szomorú
valóság, az élet szenvedés,
ezen senki sem változtathat.
Csak ez az mi örök…egy
érzés magával ragad, a jó
sose jön el! Örök álomkép.
Élet szelencéje üres volt…
az is marad!
Kisvárda 2010. november 5.
Orsós Mónika
Kedves Marika És Julika!
köszönöm, hogy itt jártatok és hogy olvastatok, írtatok!
Am lassan megértem mi a baj velem, a hozzá állásommal,
mimóza lélekként nehéz, nehezebb! Mert ha bántanak, abba bele gebedek…de ha viszonozom abba ők is… hm!
Hm….beismertem egy hibám! Pedig nem könnyű, főleg hogy ez nem is feltétlen hiba! Mint inkább a része az embernek!
Üdv. szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Nagy kár hogy így érzel,hidd el az élet minden nehézsége és szenvedése mellet nagyon sok gyönyörű csodás dolgot tartogat amiért érdemes volt megszületnünk és végig élnünk az életünk.
Remélem és szívből kívánom hogy egyszer múljon el szívedből a keserűség és töltse be a boldogság.
Szeretettel olvastalak:Juli
Kedves Timó!
Köszönöm, igazából sokszor nincs is okom ilyen pesszimistának, elkeseredettnek lenni! A napi problémák meg voltak, lesznek, vannak( pletyis emberkék)
akadályok nap mint nap találkozom velük, és bár van hogy betörik a fejem, felállok és tovább megegyek! Egy idő után edzetté válik az ember! Szóval egy szónak is száz a vége, köszönöm! Most épp jól vagyok…ezek a rossz érzések elvonultak a felhőkkel együtt! Bár itt épp esik, de sajnos most ennek van itt az ideje!
Pussz s üdvözöllek ezernyi szeretettel: Móni
megértettem és köszönöm kedves KRISZTINA! Szeretettel üdv.: Mónika
KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VAGYTOK!
SZERETETTEL ÜDV.: Mónika
[b][color=#66cc00][center]Drága Mónika ![/center]
Hidd el nekem, annyi megpróbáltatáson, csalódáson, testi-lelki szenvedésen, és 148 éve tartó gyógyíthatatlan krónikus betegséggel terhel nap, mint nap, az életem, – mégsem tudok olyan elkeseredett lenni, mint Te most ebben a versedben..
Az élet szelencéje teli, s teli van minden jóságos földi kinccsel és nem is lehet benne semmi rossz, hiszen Te is az ÉLET – szelencéjének – elixszírjének tartod….
Hova hát ez a keserűség és e bánat…?
Oldozd fel marad, lépj ki negatív bűvkörödből, nézz a nap felé, s ha tudsz magadon segíteni – meglátod Isten is megsegít…
Melletted vagyunk és mi is segítünk kihúzni e bajból, melyben szomorúságra szántad szebbnek is való életedet !
[center]Nagy – nagy – Szeretettel és öleléssel ![/center]
– keni – és Mi mindannyian ![/color][/b]
Kedves Mónika.
Az élet szelencéje sohasem üres. Csak az a probléma, hogy nem mindegy, hogy amit benne találunk hogyan értékeljük, hogyan tudjuk hasznunkra fordítani?
Vannak emberek, akik mindent negatívan látnak és vannak akik pozitívan. De a legjobb út a középút. Igen is a mi sajátos hibánk, ha mindent rossznak ítélünk meg, nem vesszük észre magunk körül a szépet és a jót, mert tudjuk a rosszat.
Sok sikert kívánok szeretettel Gyöngyi.