Fiókom kincsei
Rakosgatom régi emlékeimet,
Némelyikre azt mondom, hogy “minek”?
Már kidobni készülődik kezem,
Mikor halkan megszólal a szívem.
“Ne dobd ki kérlek, az is a tied,
És minden ami megtörtént veled”!
Hát igen!
Értéke az, hogy az is “én vagyok”,
Majd kidobják helyettem, ha meghalok.
Gyűrt papírlapra írt szerelem,
A boldogságot hozta el nekem!
Ez az emlék érinti szívemet,
Mert a szív soha nem felejt.
Itt fényképek, unokák “hada”,
És szebbnél-szebb emlékek sora.
Hangjukat vélem hallani,
“Nem vagy egyedül drága Mami!”
Kövesdi Ferencné: Teréz
Kedves Társaim: Icu, Timóca, Mara, Keni, Rozál és Veronika!
Köszönöm Nektek, hogy megint beszélgethettünk.
Nekem ez "gyógyír" lelkileg, mert drága Férjem elvesztése óta /3 év/szükségem is van rá.
Köszönöm!
Nem éltetek "hiába"!
Sok szeretettel:Teri
Kedves Terike!
Bölcs gondolatok….megint és megint.
Az emlékeket nem is szabad kidobni, mert sokszor azok tartanak életben minket.Szép versedet szeretettel olvastam.
Sok szeretettel:Rozálka
[b][color=#cc0066]Kedves Terézkém !
Mindenkinek egy bizonyos kor után vannak titkos fiókjai…
Miért a bennük lévő dolgok és relikviák beszédesebbek mindennél és olyan titkokat rejtenek, amit csak mi tudunk megfejteni…
Egy papírcetli egy telefonszámmal, másnak semmit se mond de mi tudjuk csak, hogy az voltaképpen kié.
Gyerekeim óvodáskori rajzai, kis ajándékai, – egy kis szákba töltött és bevarrt fél szemű maci, – a kislányomtól, egy rajz a fiamtól egy Mikulás amely nevet és az aláírás: Hogy *[u]apu a Mikulás mindig nevet[/u]*, és még sorolhatnám a kis könyvjelzőket, vagy egy égetett fatáblát a kisfiamtól —
milyen nehezen készíthette el az alsóban…
Karszalagok a kórházból ami rajtuk volt születésükkor… már foszladoznak, de ki nem dobnám semmiképp…
Nem sorolom hiszen Te is mindenről mindent tudsz, hisz árulkodók ezek akis szeretet emlékek…
Köszönöm, hogy most ezt a verset megírtad, mert én is megint utánanézek ezeknek az apróságoknak, melyek szinte az életem legszebb pillanataiból valók és vannak néha köztük szomorú képek is…
Terézkém ! Mégegyszer köszönet neked – értük is…az emlékekért… is…
Szeretettel ölellek !
– keni -[/color][/b]
Drága Terike!
Gyönyörűséges vers!
Egyszer én is írtam hasonló verset az emlékeimről, melyeket a padláson egy dobozban rejtegetek. Kidobni nincs ereje az embernek semmit, ami másnak csupán limlom, nekünk viszont a legnagyobb érték!
Ölellek sok szeretettel: Icus