A csacska macska
Azt mondják, hogy csacska a macska.
Mégis, az autó zaját messziről hallja,
S ott ül a ház előtt, görbített farokkal,
S hűségesen figyel a nyíló kapura.
S ahogy megjelenik gazdája feje,
Már is perdül boldogan eléje.
Kedves mormolással kúszik mellére,
Hogy nózija, a gazdája bőrét elérje.
S mint büszke lovas a lován,
Úgy lovagol a gazdája vállán,
A ragaszkodó szeretet hatja át.
Hálából zengi a dorom, muzsikát.
Áporka, 1998
Tátos Gyöngyi
[b][i][color=#ff3300]Kedves Gyöngyike !
Amennyiben tényleg érdekel *Kormika kedves, de szomorú története, könnyen megtalálod, ha e lap bal oldalán felül a *[u]Szerzőink*[/u] szövegre rákattintasz, majd ott megkeresed a nevemet és arra is rákattintva , megjelenik, majd – összes eddigi írásom évekre, és témákra bontva,
Majdnem legalul a 2009 év*[u] prózák és novellák*[/u]
cím alatt négy részletben megtalálod és kapcsolhatod a négy részletben beküldött írást[u] 4/1, 4/2, 4/3, és 4/4[/u]
részletek rákattintásával – egyenként…
Jó olvasást kívánok hozzá….
Szeretettel !
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Gyöngyike!
Te vagy az állatok professzor asszonya!Teljesen mindegy , hogy macska , kutya, vagy madárka, te akkor is szép verset tudsz költeni.
Szeretettel:Rozálka:)
Kedves Gyöngyi!
Beállok a "cicaimádókhoz",de a Betyár kutyám meg ne tudja!
Kedves versed hatására teszem!
Szeretettel:Teri
Kedves Keni.öm a kedves leveled, ami szintén nagy örömöt szerzett, mert szépen boncolgattad a két állatfajta előnyös és előnytelen jellemvonásait.
Millió dolgot juttattál eszembe. Amikor a kicsi kortól nevelt Rothweiler, aki több díjat nyert és elkényeztetett kutyusa volt a gazdájának aztán mégis megmarta, mert nem volt kedve a gazdára hallgatni.
Aztán ott volt az én cicám akit ide hoztunk el a költözés alkalmával és itt maradt. Itt ütötte el egy autó a ház előtt és a szomszéd szólt be, hogy nézzem meg nem az én cicám-e. Átrohantam, lehajoltam és elkezdtem simogatni. Kinyitotta a szemét és keservesen gyenge hangon nyávogott. Akkor már sírtam és óvatosan felemeltem és a pulóveremben hoztam volna befelé, amikor a mancsát a kezemre tette és nyávogott, egyet vonaglott és elment. Még ma is borzongom. De itt van velem, mert tudom, hogy megvárt és elbúcsúzott. Pedig kan macsek volt, akik többnyire kalandoznak. Ő három évet élt itt a házban az új lakóhelyén velünk.
Tehát az attól függ, hogy az ember hogyan viszonyul az állathoz. Volt olyan Vizslánk, akit a két cicánk melegített tél idején a fotelban a teraszon.
Sajnálom, hogy meg kellett válnod a kedvencedhez. Hol találom az elbeszélésedet róla szeretném elolvasni.
Szeretettel üdvözöllek Jó egészséget kívánok. Gyöngyi.
Kedves Julika, Gabika, Timóca, Mara, Mónika.
Nagyon köszönöm, hogy itt jártatok és megajándékoztatok a hozzászólásotokkal. Ami duplán örömet okozott, hogy tetszett a versem és mindannyian szeretitek a cicákat.
Szeretettel Gyöngyi.
Drága Kis Leánykám.
Köszönöm, hogy olvastál és köszönöm, hogy méltattad a csacska versem. Sajnálom, hogy szomorú emléket ébresztett benned. De tudja meg mindenki, hogy sokszor nem kóborolnak el, hanem rossz macska gyűlölő emberek teszik őket el lábalol. 🙁
Szeretettel mamid.
Kedves eGo.
Először is nagyon köszönöm a kedves üzeneted.
Élvezettel olvastam a macskával kapcsolatos írásod.
Ami azt jelenti sokan azért nem szeretik a macskát, mert egó-ja van. Ugyanis nem befolyásolható, nem lehet csak úgy parancsolni nekik. Viszont igazán tud szeretni és hűséges is tud lenni ahhoz aki megérdemli.
Vagyis aki macskákkal suttogó az sohasem érzi, hogy a macska csacska, mert tiszteli a macskaságát, mint a macska tiszteli az emberségét.
Köszönöm, hogy itt jártál. Szeretettel Gyöngyi.
[color=#cc0066][b]Kedves Gyöngyike !
Igen aranyos mesét küldtél be a csacska macskátokról..
Tényleg vannak akik csak a kutyákat szeretik, mert kiélhetik rajtuk a gazda parancsolgató erőszakos szerepét…, mert a kutya jól tűri ezt, mert hűséges.
Vannak akik csak a macskákat szeretik pedig tudják, hogy szinte nevelhetetlenek öntörvényűségük miatt, de jól tudnak hízelegni, és szeretni, és még hűségesek is.
Egy kutya mindig elköltözik a gazdájával bárhová, de a macskák csak a szülőhelyükhöz kötődnek, és ha máshol kényszerülnek lakni, visszamennem az eredeti házba…
A kutyák kimennek meghalni a temetőbe gazdájuk után, de a cicák más gazdit is elfogadnak.
És vannak akik a kutyákat is szeretik és a cicákat is.
Ezekből a emberi tulajdonságokból sok következtetést lehet levonni az emberi lelkekről is….
Én nagy kutyabarát vagyok, de csak a nagy – és erős vad kutyákat szeretettem, de volt itt a lakásunkban egy kis fekete kormoska is, akiért éltünk haltunk egymásért, de amikor az intenzívről kikerültem, immunbetegségem miatt minden orvos eltanácsolta, – és akkor el kellet válni tőle…
A szívem azóta is vérzik érte.
Egyik írásom ennek a történetét fejti ki részletesen…
Szeretettel !
– keni – [/b][/color]
Kedves Gyöngyöcske!
A tőled megszokott szeretettől sugárzó verset olvashattunk megint! Nagyon jól sikerült, na igen mint mindig!
Jó volt olvasni, gratulálok szeretettel: Móni
Kedves Gyöngyi!
A versed nagyon aranyos. Megtiszteltetés, ha kedvenced görbített farokkal vár, jól tudom. Elém is m indig jön cirmosom… és mindig belenéz a szatyorba, hogy hoztam-e vásárfiókát?
Szeretettel: Gabriella
Drága Gyöngyike!
Nem lehet őket nem szeretni,mi itt mindennel körbe vagyunk véve.Több kutya,cica és a baromfi udvar összes lakója,hogy a nagyobbakról ne is szóljak.
Imádni való ez a versed,kutya legyen aki nem szereti meg ez a vers után a cicákat.
Nagy,nagy szeretettel olvastalak:Juli
Drága mamikám!
Megint egy tündéri verset hoztál nekünk.
Nekem egyetlen egyszer volt egy fekete kiscicám, Tóninak hívtuk. Betegen került hozzánk, ápoltuk Attilával, felerősítettük és egyszer csak eltűnt…:( Egész estig kerestük, megsírattam!
Már csak ezért is nagy örömmel olvastam csacska-macska versikédet.
Sokszor puszillak és ölellek: lyányod