Gyáva lélek
Száraz levelek lábam alatt.
Sárgálló homok mit szél
magával ragad, gyorsan
tűnik el a semmibe szalad.
S közben hallom élet
dallamomat. Sötétségbe
nézek, látom ahogy a lélek
menekül az élet elöl. Gyáván
szalad, oda hol nem látni
mást: csak önsajnáló könnyező
árnyakat.
Kisvárda, 2010. november 6.
Orsós Mónika
Kedves Julika!
Csak az a baj, hogy nem találom a helyem, próbálok
helyesen élni! Nem bántani másokat…de engem mindig megtalálnak a hamis emberek…:(
Üdv.: Mónika
Kedves Keni!
Idéznék önmagamtól:
Hihetetlen, hogy mennyire kiismerhetetlenek az emberek. Oly végzetesen figyelnek minden szavamra, mozdulatomra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha épp levegőt veszek! Változni, ugyan minek? Ha fejem tetejére állok, akkor is megölnének…mert NEKIK ..ez okoz örömet, ha sírni láthatnak, ha megkeseríthetik ezt az amúgy is szar életet!
De már nem lepődöm meg semmin, soha!!!!!!!!!!!!!
Ez az élet…de Isten a megmondja:" NEM ADOM FEL SOHA, MOST ÉN SÍROK…DE ELJÖN AZ IDŐ MIKOR FORDUL A KOCKA…."
"Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket…de azzal amit tud még bánthat még visszaélhet! Én kimondom: NEM VAGYOK TÖKÉLETES, SŐT!! Azt viszont biztosan tudom: hogy nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani." ÉN NEM JÁTSZOM, NEM HAZUDOK!!!!
Csak szenvedek, mert toleráns vagyok és tűrök mindenkinek, de már nem bírom sokáig! Már nem!!!!!!
Üdv.: Mónika
Kedves Mónika!
Szomorúan olvastam fájdalmas versedet.A félelem megbénít,
fel a fejjel és bízzál önmagadban mert ahogy Terike is írta életünk kovácsai mi vagyunk,a rosszat csak mi tudjuk,sokszor összeszorított fogakkal jobbá tenni.Tudom nem egyszerű,csak azért merem ezt neked írni mert nagyon fiatalon sokszor éreztem kilátástalannak az életem,
de a végén mindig sikerült jobbra fordítani az életem.
Szívemből kívánom hogy neked is sikerüljön,és sikerülni is fog csak akard !!!!!!
Szeretettel:Juli
[b][color=#0066ff]Kedves Mónika !
Bármennyire próbálok veled egyet érteni, hidd el, hogy a lélek sem szenvedhet többet, annál, mint amit a testednek el kell viselnie.
Teljesen tönkre fogod tenni megadat ilyen hozzáállással, mert a test előbb utóbb kegyetlenül megbünteti a negatívan gondolkodókat, és a tévelygőket….
— Én is szeretlek ezért nem ijesztgetésnek szánom hozzád-szólásomat, hanem intő jelnek, hogy ne tegyél még több rossz fát a tűzre, mert a füstje magához vonzza és mérgezni fogja a lelkedet is.
A[i][quote]* legnemesebb gyémánt karcol,
de nem tűr karcolást,
A legnemesebb szív inkább vérzik,
minthogy sebezne mást….*[/quote][/i]
— Legyél karcolhatatlan gyémánt, és inkább érző és vérző szív, – mint lelkednek öngyilkosa….
Szeretettel ! Drukkolok érted és a minek feletti győzelmedért !
– keni -[/color][/b]
Drága Egyetlen BogIcum!
Am be kell valljam az vagyok…gyáva! Félek sok mindentől, csalódástól, a fájdalomtól, néha önmagamtól, és gyakran az élettől, a világtól és a szerelemtől!
Nem mellesleg, a verseim nem mindig tükrözik az érzéseimet, csupán játszom! Nem veletek…de arról a legnehezebb írni, amit nem érzel! Bár ez a vers most aktuális! De majd elmúlik…:)
Szeretettel gondolok Rád, ölellek: Tündérjánykád:)
Kedves Viola!
Vibrálok, talán igen! Talán mert élek…és mert ilyen vagyok!
Mondhatnám, hogy a jó meg a rossz harcol bennem…ellenem, értem! De talán egyszerűbb a válasz, vannak rosszabb és jobb napok! Akarat, de van. Csak mint bárki én is elfáradok, fáradt ember meg mindent tragikusabban él meg, főleg ha mimóza lélek mint én!
És nem leányálom három műszakban dolgozni évek óta, még akkor sem ha én szeretem ezt az élet stílust!
Ennyi röviden!
Üdv.: Mónika
Kedves Terézke!
Próbálkozom e szerint élni! Nem könnyű, be kell valljam!
És mennyit kell egy léleknek elviselni…?
Mert néha sokk!
Pusz: Mónika
Drága tündérlányka!
Hogy Te gyáva lélek lennél? Nem hiszem… csupán arra gondolok, fájdalmaid, rossz érzéseid így adod ki magadból, versek formájában. Nem is csodálom, hogy néha meg vagy zavarodva ebben az őszintétlen, zűrzavaros világban! És aki vibrál…. az él!
Persze én is jobban örülnék, ha vidámabb, pozitiv hangulatú verseket írnál, de ez vagy TE! És maradj mindig önmagad! Én így szeretlek, őszintén, tisztán…. ahogy vagy!
Szeretettel ölellek: BogIcu
Kedves Mónika!
Nem értem, nem értem a vibrálásodat. Hát nincs Neked akaratod? Miért kell állandóan a "sötétségbe" nézned? Próbálj meg változtatni a gondolataidon! Olvasd el az új SZFÉRÁKAT, hátha találsz benne vigaszt. Egyelőre bal oldalon van a Legújabb cikkeknél.
Szeretettel: Viola
Kedves Mónika!
A lélek sebezhetőbb, mint a "valónk"!
Önmagunk kormányosa legyünk!
Nagyon akarjunk és merjünk és főleg tegyünk is!
Szeretettel:Teri