Virradóra
Két szemét lassan kinyitja
A hajnal, s harmatcseppek
Csorognak lefelé az élőlényeken,
Izzadt, nagy tenyerét dörzsöli
Az ég, mormota–hadak alszanak
A hegy tetején, csontot elmozdító,
Szivárványerő, időt négyzetre
Emelő, apró hangulat, markolom
Könnyét a csillagnak, s készen
Állok a feltámadásra, mert
Halott ember nem leszek sohasem.
Lelkem ugyanis halhatatlan.
Ám korszak végeken pusztul
Maga a lélek is, kitörölve
Nevét az Élet Könyvéből.
Ébredj ember, mély álmodból,
Mert fahéjas mannát ad éjed.
Szedd össze élet–darabjaidat,
S áss le a Föld mélyébe, ahol
Megtalálod léted kristályát,
Szelencéjét, mikor pedig
Elhagy a lélek, ujjongj, mert
Új holnapra ébredsz, a harsonák
Készen állnak, a dobpergés
Folyamatos, rogyj térdre,
Ember, s emeld fel magadat
Az emelvényre, honnan
Lecsúszni nincsen időd.
Virradóra elcsendesülnek
A percek, meghalnak
A szavak, s egy lágy
Fuvallatban igék repülnek
A papírra, melyektől válik
Oly izgővé a vers, hirdetve
Hangoltságát mindenkinek.
Székesfehérvár, 2010. július 6.
Elbert Anita
Kedves Rozálka!
A magam felfogása szerint a halál csak egy átmenet. Mintha átlépnénk egy kis buckát, olyan. Annyi a különbség, hogy eltűnik a fizikai testünk a halál után. De lelkünk és szellemünk a szellemi világokban tovább él. S ha ez így van, minek szomorkodjon az ember. A halál nem elkeserítő. Ez az élet része. S majd újra leszületünk a Földre, megint fizikai testet öltünk. Körforgás az élet. Ha megérted mi az élet, a halált is meg fogod érteni. Szerintem kezdd az élettel. EZ a közhiedelem alapján is kellemesebb. Nagyon köszönöm a soraidat. A lélek soha nem maradhat a földön, ha igazán ki tudod tárni a szívedet. Azt hiszem egy elcsépelt mondattal azt kell állítanom, hogy élj lelkiismeretesen, és nem lesz bajod a halál után.
Köszönöm még egyszer üzenetedet.
Kedves Rozálka!
A magam felfogása szerint a halál csak egy átmenet. Mintha átlépnénk egy kis buckát, olyan. Annyi a különbség, hogy eltűnik a fizikai testünk a halál után. De lelkünk és szellemünk a szellemi világokban tovább él. S ha ez így van, minek szomorkodjon az ember. A halál nem elkeserítő. Ez az élet része. S majd újra leszületünk a Földre, megint fizikai testet öltünk. Körforgás az élet. Ha megérted mi az élet, a halált is meg fogod érteni. Szerintem kezdd az élettel. EZ a közhiedelem alapján is kellemesebb. Nagyon köszönöm a soraidat. A lélek soha nem maradhat a földön, ha igazán ki tudod tárni a szívedet. Azt hiszem egy elcsépelt mondattal azt kell állítanom, hogy élj lelkiismeretesen, és nem lesz bajod a halál után.
Köszönöm még egyszer üzenetedet.
Kedves Anita!
Nagyon komoly erős vers.
Szinte olvasása közben érezni az átmenetet az életből a halálba, de ezt te szépen tárod elénk, olyan szépen , mintha soha nem mennénk el erről a földről.És lehet hogy tényleg ez az igaz.?.?.A "lélek itt marad."
Szerettem versedet:Rozálka
[b][color=#9933ff]Kedves Anita !
Versed impresszionista stílusjegyekben, de mégis a mindenségre, a matériára és az örökkévalóságra utal mely a lélek halhatatlanságát hirdeti.
Ezoterikus és filozofikus kisugárzása van, mely engem megfogott.
Az itteni mindennapi versek közül ugyan kilóg a sorból, de éppen ez teszi különlegessé és értékessé, mert a látásponton, a leírtakon és az olvasottságon – dől el mindennek az értéke és a mértéke.
Szívesen olvastalak !
Szeretettel !
– keni -[/color][/b]
Rendes vagy, köszi.
Kedves Anita!
Versedben komoly,mély gondolatokat sorakoztatsz fel.
Az élettől a halhatatlanságig,úgy ahogy te érzed és gondolod,s mind ezt verseden keresztül átnyújtva az olvasójának.
Szeretettel,érdeklődéssel olvastalak:Juli