Lelkemhez szóltam


Lelkemhez szóltam

Mikor kegyetlen csapásokkal
sújtanak, jó volna vissza
ütni, megvédeni önmagad?
Mert nehéz úgy élni, hogy
ha kővel dobnak azt kenyérrel
viszonozzad?

Mikor kegyetlen arcul csapnak
jó volna megbosszulni, sárga
csillagként ragyogni az
éjszakába, a rosszat megrémíteni
sötétséggel. Lelkiismeretét
felébreszteni örök börtönbe
zárva. Ha tehetném lelkem
felruháznám ezzel a hatalommal,
s nem élnék szívemben örökké
fájó gondolattal…kínzó haraggal.

Mikor kegyetlenül arcon csapnak,
jó volna szólni a bátorság
szavával, ha kell vissza ütni
haragos villámmal. Lelkemnek meg
kéne békélni e zűrös világgal,
de nem, csak gyávaság folyik
ereimben, bennem pedig
szomorúság lakik.

E helyett jó volna inkább
a fellegekben élni, ott hol
a fájdalmat a lélek nem érzi.
De itt vagyok és élek,
rettegek és félek. Haragos
a lélek, bosszút kéne állni?
De az szívnek csak fájó méreg!
Mikor kegyetlenül arcul csapnak,
nem teszel semmit csak sírsz!
Csak tűrsz hallgatag!

Kisvárda, 2010. november 6.

Orsós Mónika

“Lelkemhez szóltam” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Drága BogIcám!

    Igen valóban sok pofonnal jár az élet, nagyon sokszor esek el, "arccal a sárba" de lassan eljutok ahhoz a ponthoz, hogy már nem értetlenkedek, és nem lepődöm meg semmin!
    Tudod nagyon naiv vagyok, elakarom hinni, hogy a világ jó, hogy az emberek jók, de lassan tudom ez nincs így, én sem vagyok tökéletes, eddig magamból indultam ki, most már nem! Tanulok, raktározok, nem sírok és nem adom könnyen a bizalmam…meg magam sem!

    Örülök, hogy tetszett a vers! Szívből jött, de nincs bennem harag sem bosszú! Nem megy az nekem!

    Puszi és ölelés: Mónika:)

  2. Drága tündérlány:)

    Életünkben olyan sok pofont kapunk, amelyeknek feldolgozása nem egyszerű dolog, plána az ilyen érzékeny kis teremtésnek, mint Te vagy!
    Amin Te keresztül mész, az nem gyengeség, inkább értetlenül állsz a világ előtt. Én megértelek…
    Viszont Te sokkal bölcsebb vagy annál, minthogy bosszúra éhezz! Ezekből a bántásokból inkább tanulj, raktározz! És a bizalmadat ne add könnyen!
    Kívánom, hogy sok erőd legyen és sokkal több pozitív dolog érjen, mint rossz!!!

    Az utolsó versszak egyszerűen szenzációs!

    Szeretettel: BogIcu

  3. Kedves Keni!

    Hidd el nem falra hányt borsó….és nem pereg le! Értem és igyekszem követni a tanácsokat, amiket itt Tőled, Tőletek tanulok! És ha nem is egyik percről a másikra változok, de változok! Nem könnyű, de nem mondom, hogy nem!
    Fáj, az ha bántanak! De egy ideje, inkább elszaladok, nem veszek tudomást róluk, azokról akik nem tudnak nem akarnak elfogadni, származásom vagy ki tudj milyen okból kifolyólag! Sajnos párszor elgyengülök, de nem adom fel! És mosolygok hidd el!

    Köszönöm:)

    Üdv.: szeretettel: Mónika

  4. [b][i][color=#cc0033][center]Kedves Mónika !

    A harag és a bosszú, a visszacsapás, nem jó tanácsadó, még gondolatban sem, pedig versedben ez is megtalálható.
    A haragnak és a bosszúnak – a Te számodra lesz – fájdalom a vége.

    Már annyiszor próbáltam kis és nagy lelkedre beszélni és erőt is önteni beléd, De valamit mindig rosszul tettem, hogy nem hallottad meg, mert részemről csak falra hányt borló volt ami lepergett rólad !!!

    Mond mit tegyek hát, mit írjak még, hogy rólad is leperegjenek ezek a bántalmak, amelyek ennyire elkeserítenek?

    Nem hiszem, hogy nincs akaratod, erőd és merszed, vagy ha nincs akkor tudj balanszírozni és kivédeni, melletted elmenni ezeket a pofonokat…

    Védekezz, de ne azokkal az eszközökkel, amellyel bántanak, hanem ha kell szaladj el előlük és tarts távol őket magadtól így, – vagy úgy…

    Versed alapján megítélve Téged Te képes vagy rá , vagy lehet, ha megerősíted és nem gyengíted tovább magadban sz érzékenységedet….

    Soha ne válaszolj – nekem azzal, hogy [u]nem[/u], – – mert én nem hiszem el, – nem akarom elhinni, hogy Te nem akarsz és tudsz megváltozni, ha kell bármi áron is.

    Versed csodálatos, de mindig szomorú
    Kérlek ne temesd magad, egészséges vagy még talán a depressziót sem ismered, akkor mire hát ez a végtelen gyengeség az örök félelem benned?.

    A fellegekben is érzi a lélek -és csak ott igazán a végtelen fájdalmat, ha nem tett meg mindent itt lent a földön saját magát felépítendően….

    Olvasd csak végig Viola 1-4-ig folyamatos írásait a Szférákról és a légkörökről…
    Biztos vagyok benne, ha elolvasod még itt e földön erőt fogsz tudni meríteni, ha már én, – és itt mi oly sokan nem hatunk rád kellőképpen.

    Remélem nem bántottalak csak fel akartalak rázni,,,,, Ember Te most itt élsz és harcold ki magadnak , kikaparva is, ha kell a gesztenyét….

    Ölellek és Szeretlek ! Csak ne mond soha, hogy nem és , azt hogy soha !

    – keni – voltam ,,,,,
    [/center][/color][/i][/b]

  5. Kedves Angyalkám, Kriszti, Julika!

    Nos annyit írnék, hogy Julika rátapintott lényegre! Bár 3 ilyen emberke van, ők is munkahelyen, de mégis bántott! No ma már nem, ma már lepereg!

    Köszönöm, hogy olvastátok!
    Üdv.: szeretettel Mindhármótokat!

    Mónika

  6. Kedves Mónika!

    Nagyon az az érzésem hogy olyan helyen élsz ahol nem becsülik,és előítélettel vannak egymással szemben az emberek.Úgy tűnik téged bántanak,nem fogadnak el ami félelmet és tehetetlenséget kelt benned. Tiszta szívemből sajnálom hogy ha így van,mert te egy mély érzésű érzékeny lelkű értékes ember vagy,aki nem tud kitörni fájdalma fogságából.
    A versed gyönyörű,nagyon tehetségesen írsz.
    Szeretettel ,szomorú szívvel olvastam versedet.
    Kívánom szabadulj ki bánatod börtönéből:Juli

  7. Kedves Mónikám!
    Ez a vers ez gyönyörű!
    Az utolsó versszakra már nem is tudom mit írjak.
    Csodás!
    Nagyon tetszett.
    Szeretettel küldöm jó kívánságomat:Rozálka
    u.i.Nagyon jó hogy ezt a verset megírtad, mert ha nem most ezzel szegényebb lennék.eddigi verseid közül ez nagyon megfogott.Köszönöm neked!

Szólj hozzá!