Te … ember


Te … ember

Homo sapiens, … hmm …

Te, ki az, avagy mi az,
ha fák közé bújik,
ha kell, virtuális odvába,
Isten meg ne lássa.
Az Ige pedig neki szólt.

Feloldalak.
(Én, a saját jogomon.
Igaz, nem Istentől, tanultam.)
Száz imát mondj el százszor.

Bűnt és bocsánatot szajkózz.

Mert értelmes, templomot emel,
titokban leshesse Máriát,
könnyét, és a Fiút,
az Embert, ítélt kereszten.
Az ég robaját a Golgota felett.

Ma sem érti a Szellemet.

Magára lelki nyomort húz.
Perverz szenvedésért.

/Te bukott, mégis teremtettél.
Az alma akaratod volt,
emberbőrbe szegted
a hamis bűnbocsánatod./

(2008.)

Székács László

“Te … ember” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Gyöngyi, köszönöm. örülök, hogy hasonló a mondandómra vonatkozó véleményed :o)) üdv. Laci

  2. Kedves Laci!
    Szívemből gratulálok. sokatmondó és megszívlelendő figyelmeztő gondolataidhoz.Amit az alant kiemelt szöveggel pecsételtél le, tökéletes lakatmondat.
    "emberbőrbe szegted
    a hamis bűnbocsánatod"
    Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.

  3. [b][color=#ff9900]Kedves László !

    Amennyiben Józsi és Te, nem írnátok ki a nevedet, – Önmagad alkotta egyéni stílusjegyeidről és gondolatkörödből – én Rád ismernék pár versed olvasata után is.

    Ez a versed oly mélyen megérintő, mert emberi és Isteni egyben, – főleg a harmadik versszakod, amit a leglényegesebbnek találtam – számomra….

    Üdvözöllek !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!