17 év
Tizenhét év…
Ennyi lennél,
ha azon a hideg reggelen
sírásod hallom én.
Hangod néma
szíved nem dobban…
s egyedül maradtam
mint a kisujjam.
Elvettek tőlem…
elvittek messze
talán az angyalok nevelnek helyettem?
Nekik mosolyogsz
velük nevetsz
első szavaid mások fülében cseng.
Engem itt hagytál
ezen a világon,
vajon boldog vagy-e
ott a túlvilágon?…
Lehet azóta újra megszülettél,
másoknak legnagyobb szemefénye lettél…
Meggyújtok egy gyertyát
– imádkozom –
édes kisfiam, most rád gondolok.
2010. 12. 02.
Libricz Mária
Köszönöm Ádám!
Írtam..privit..
Kedves Maja
Félek hozzászólni ehhez a vershez..Mert tudom, bármit írok nem biztos hogy az úgy igaz is lesz , mert én még soha senkit sem veszítettem el , végleg…Sajnos nem tudhatom milyen érzés:(.
De abban biztos vagyok hogy egy nagyon jó anyukája lehetett addig is amíg a mi földünkön volt..és még mindig.
Szeretettel Ádám
Kedves Icus!
Köszönöm, hogy olvastál…jó hallani rólad…
szombaton jössz?
Puszi: Macilány…
Ui: szuper Mikulás napom volt…én voltam a Mikilány:P
Kedves Erzsébet!
A művésztől azért még messze vagyok…de köszönöm szépen.Nem egyszerű egy ilyen verset megírni, még ennyi idő után sem:(
Üdv: maja
Drága Majácska!
Most tudom csak elolvasni ezt a gyönyörűséges, fájdalmas verset, mivel rossz a gépem….
Mit lehet ilyenkor írni? Bízzunk abban, hogy az angyalkák "nevelik" odafent…. és egyszer biztosan találkoztok!
Ölellek: Icus
Úristen Maja! Beleborzongtam! Egyszerű szavakon át ilyen szinten közvetíteni az érzelmeket, ez az igazi "művészet".Találj békét a lelkedben és őrízd továbbra is anyai szívedben drága emlékeidet. Őszinte öleléssel H.Gábor Erzsébet/Zsike/
Kedves Mónika!
A könnyekkel mindent elmondtál,köszönöm.
Üdv: maja
Kedves Maja!
Nem tudok hozzászólni…nagyon megható verseddel könnyeket csaltál az arcomra…
szeretettel üdv.: Mónika
Kedves Juli!
Köszönöm, hogy olvastál… szeretetedet érzem:)
Egyszer ezt is ki kellett írnom magamból!
Szeretettel: maja
Kedves Kriszti!
Köszönöm. Sajnálom, hogy neked is kijutott ez a fájdalom…
Az életem ki tudja, hogyan alakult volna…
Puszi: maja
Drága Keni!
Hálás szívvel köszönöm együttérző szeretetedet. Milyen igazad van… nincsen arra szóóóóó!!!! Bocsánat, hogy így írtam.
Bízom benne, hogy jó helyen van..jobb helyen, mint nálunk..ha már hozzánk nem születhetett meg…..
Szeretettel ölellek: Maja
Kedves Terike!
Egy édesanyának szerintem ez a legnagyobb fájdalom-elveszíteni a gyermekét…
Minden évben megsiratom, felejteni nem lehet:(
Köszönöm együttérző szavaidat!
Szeretettel: maja
Kedves Zsuzsa!
Hiszem, hogy halálunk után találkozunk szeretteinkkel…
Köszönöm szavaidat!
Szeretettel: maja
Kedves Maja!
Megrendítően szép versedhez most azt hiszem kevés lenne minden szó.
Szeretettel,de fájó szívvel olvastalak:Juli
[b][color=#330066]Drága Maja !
Azt mondják hogy a magyarban mindenre van valami szó:
Aki elveszti a szüleit az árva marad, aki elveszti a társát, az özvegy marad…. , de aki elveszti a gyermekét, sajnos arra nincsen semmi szó ! Talán nem véletlenül.
Mert ennél nagyobb veszteség egy embert se érhet, csak azt, – aki elveszti a saját gyermekét…
Békét kívánok Neki – legyen most akárhol, mert valahol lennie kell !
Fájó – és megértő Szeretetemmel !
– keni [/color][/b]
Kedves Maja!
Akit szerettünk, ha elveszítjük…az nagyon fáj.
Az én Testvérem Márton 17 évesen lett áldozata egy "légi riadónak"!
Anyám egész életében siratta.
Együttérzéssel olvastam szép, érzelmes versedet:Teri
Kedves Maja!
A legjobb, ha arra gondolsz, hogy valamikor kisfiad új életet kapott és él valakinek a testében. Ez éltessen és adjon vígaszt Neked, amig egyszer majd ismét megtaláljátok egymást odaát.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂