Gödrös…
Csak az éjjeli lámpát hagyd égni,
amíg elalszom.
Magukhoz vett titkok betekernek,
hogy ne lássanak meg
az ellopni készülő álomszövők.
Kovácsoltvas szék
levélmintát hagy hátamon,
túl sokáig maradtam nyugton:
táncolni szeretnék,
kézzel csomózott szőnyegen,
mezítláb.
Láthatatlan tapintani
a lélegzetet is, ami illatokkal teli
hangulatot akaszt ruhafogasokra.
Apró bogarakat vonzottam
fejem fölé,
reszketnek körül,délibábosan,
mint forró aszfalt, gödrökkel teli úton,
bicsakló érzésekkel hajtok
megvillanót látni, elnyugvó vízről.
Legyen sötét,
de a lámpát hagyd égni,kérlek
míg elalszom és homályba lépek,
árnyék sétál szét bennem,
tollal kezemben,
mákszemes glóriát
reszketek neked.
2010-03-05
Kordics Orsi
Kedves Éva!
Gyógyulást! Minél hamarabb!
Örülök neki, hogy találtál az írásban magadnak való érzéseket!
Küldök még magamaban egy "rádgondolást "is pozítívat! Hátha az is segít kicsit 🙂
Orsi
Köszönöm keni,hogy itt voltál… gyűjtögetem… és egyszer csak kijönnek, feszültségek hatások, jó kiírni őket 🙂
Orsi
[b][color=#ff6666]Kedves Orsi !
Különleges és érdekes szerkezetű és fél álomi versed
olvasata olyan mintha a semmi lét határán lebegnék és jó is meg nem is ez az érzés…
Téged most sok benyomás érhetett,hogy ennyire hullámzó lelki érzések rabságába kerültél – modernebb változatban !
Különös és labilis verset , úgy is kell olvasni, ahogy az megíratott… Olvastalak – különlegességedben…
Üdvözlettel !
– keni -[/color][/b]
Kedves Orsi!
Valóban egyedien írsz.
Lehet, hogy tévedek, de szorongást olvasok ki a sorokból.
Nagyon tetszett!
Szeretettel: Icus
Köszönöm Juli!
🙂
kedves Orsi!
Versed sejtelmes,csak villanásnyira enged belátni gondolataidba,az álom és ébrenlét érzését keltve bennem.
Nem mindennapi ,de egyedi stílusú verseid szívesen olvasom.
Üdv:Juli