Csillagszóró


Csillagszóró

Mikor az éj a nappallal
Összeér, s a hó elvágott
Minden utat, kicsiny
Házacskákba bebújt a tél.
A kandalló melegében
Felsejlik a múlt, s mint
Jégcsapok, állnak őrt
A századok, mert kis zászlókra
Vigyázni nagy titok, melyek
Titkos írást rejtenek magukban.
A szöveg, mint táj az ablakon kívül:
Tiszta hó, jégsár, és harmatcsöpp.
A szöveg, mint táj az ablakon belül:
Csillagszóró, karácsonyfa és titok.
Elvágyódik a szó a szeretet ünnepén,
S marad a csontcsönd, mely szilárd,
Mégis meg nem szólalás.
Csengőszó szakítja meg a csendet…
Elhagytam árnyékomat, s állok.
Összeszedtem minden erőmet, és
Énekeltem, potyogtak le ajkamról
A hangcsonkok, s mikor odakinn
Hullott a hó, sírásra fakadt az óra,
S a mutató, krokodilkönnyek hagyták
El a száraz arcot, mely megráncosodott.
Egy csillagszórót tartok a kezemben.
Elképzelem, valóban csillagok hullnak
Szerteszét, s míg a karácsonyfa alatt
Vagyok, érzem, az univerzum velem
Van, míg kezemből szállingóznak
Az angyalok, kiken csillagok ragyognak.

Székesfehérvár, 2010. november 30.

Elbert Anita

“Csillagszóró” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Anita!
    Csodálatos szép szavaidba öntött egyedüliséged meghatott és bevallom én is elszomorodtam, hiszen volt amikor így éltem meg én is a szent estét. De ugyan úgy mint te megkerestem minden apró fényben hangan a vigasztalást, s próbáltam harmóniát és ünnepet varázsolni magamnak.. Mert nem tart minden örökké és magunk szeretőinek kell lennünk ahozz, hogy túj jussunk az egyedüliség nehéz idejében.
    Remélem, hogy ad az élet, a sors még olyan időt neked is amikor nem kell saját vigaszodat keresni. Szeretettel Kívánok minden szépet és jót, sikereket boldogságot egészséget az új esztendőben Szeretettel Gyöngyi.

Szólj hozzá!