Karácsonyi dallam


Karácsonyi dallam

Egy ismerős dal szárnyra
Kapva dúdolja bennem
A karácsonyt, megsimogatva,
A szünetben teljesítve be
Tervét: lángra lobbantva
A szíveket, s e szellemi
Tűzvészben elesik majd
Néhány lélek, dallamossá
Téve az életet, hiszen fent
És lent az ugyanaz, s a két
Világ között parttalan száll
A szó: „piros alma, mogyoró”.
Tedd teljessé a hangokat,
Lelkeddel beszélj, s hullik
Majd rád a csillagos éj,
Jászolos szólamok ébrednek
Fel az emberben, dobognak
A csillagok, akár a szív.
Elmegyek a köznapokból,
S arany fényfonallal kötve,
Újraszövöm az életemet.
S egy ismerős dallam teljesen
Ismeretlenné vált, mert lelkemből
Hallom tovább az éneket, mely
Angyali hópelyhekben ragyogó,
Tükörképei lesznek saját életemnek.

Székesfehérvár, 2010. december 20.

Elbert Anita

“Karácsonyi dallam” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][i][color=#ff6699][center][u]KEDVES ANITA ![/u][/center]

    Ez az egész versed teli s teli van szép képekkel, és gondolatokkal,,, és hangulata van….

    Filozofikus alapú is – szerintem kissé …

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!