Kiskapu-kispad

Megosztás Nyomtatás 2683 megtekintés 12 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:


Kiskapu-kispad

Fogy az égbolt. Fellihegnek a fénylabdacsok,
a zenitre, onnan a káprázat, a zuhogás néhány
parszekre. Ott vagy. Vágyakra gyöngyöket
fűz a végtelen. Szájtáti ablakomból üzenet.

Villám csap bárányok közé a fodros égen.
Sárguljon a föld tengelye, őszt verjen hegyeire.

Görnyed szívem, medencém sarkaira. Pitvarába,
kamráiba veszett a tavasz, zsinórja idegen.
Lábaim sajognak. Idegeimet csigolyák rojtozzák.

Percenként csoszogok a kiskapuhoz. Pedig nyitva,
nyitva, és mellette a kispad is tiszta.
Kereslek. Merre mentél, öled üres, kezem üres.

Eső csépli túlszáradt lebegéséből a port az útra.
Becsapódásai gyűrűinkké veri az időt.

Tornyokat falaznak árnyékok a felhők közé. Majd
róluk örvénylik álmom és tölcsérré tengernyi csillagod.
Tudom, egyszer közéjük, kuckódba vezetnek.

Csavargó napjaimat panyókára vetem,
csuklómra fonatot, szálaira sorsunkból árvult
emlékeinket. Lepkékké riadnak majd. Hess!

Menekül tőlem az élet. Képzelgek.
A sóhaj verslábakra akasztgatja rég széttaposott
lábnyomaimat. Helyükről kukkol a kíváncsiság.

Kiskapu-kispad, köztük búzavirág, kékítik az éveket.

(2009.)

Székács László

“Kiskapu-kispad” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Gyöngyi, kösz a felfedést. Ennek írásakor már nem élt feleségem. Az azutáni szerepeinket, melyikünk hol van, stb. nem tudtam és ma sem tudom hová tenni, stb….
    Laci

  2. Eltüntaz első azért is leírom mégegyszer.:(

    "Eső csépli túlszáradt lebegéséből a port az útra.
    Becsapódásai gyűrűinkké veri az időt."
    Milyen érdekes, hogy ott van középpen az igazi mondanivalója. A a múlt pora és a jelen gyűrűiben lévő emlékezések, vágyak tapasztalás.
    Ragyogóan sikerült veresdet nagy élvezettel olvastam. Nekem nagyon a lelkemig futott Gratulálok Szeretettel Gyöngyi.

  3. dzs… Ilonka :o))
    Nagyon kedves véleményedet köszönöm. Már 2011. van Neked is múzsagazdag új esztendőt kívánok! üdv. Laci

  4. hzsike :o)))
    megfogtad :o)) hiszen kiben mit és hogyan ébreszt.
    kösz, hogy olvastad.
    üdv. Laci

  5. Amindenit nem könnyü megfogni.. de nagyon jól zárja a verset az utolsó szakasz…
    Menekül tőlem az élet …képzelgek…és így továbbb…
    remek vers gratulálok…
    Üdv
    Ilona

  6. Kedves László!
    Vágyakozás, keresés, álmodozás,de vajon a múlt érzései, vagy a várakozással teli jövő vágyai-e ezek?
    Üdvözlettel:H.Gábor Erzsébet /Zsike/

  10. Képzelgetés, álom, beteljesülés, hogy egyszer…
    az a melg kuckó befogadjon

    szerető üdv
    Ildikó

  11. [b][i][color=#ff6699][center][u]Kedves Laci ![/u][/center]

    Azt hiszem most én nem vagyok éppen toppon, mert nagy erővel kellet végigolvasnom a versedet, amíg sikerült kiszednem végül is a lényeget…
    – és főként a mostani költésedben érzett érzelmeidet..
    Nem baj, – végül is most jobban kellett megküzdenem vele….

    [quote]*Tornyokat falaznak árnyékok a felhők közé.
    Majd róluk örvénylik álmom és tölcsérré tengernyi csillagod.
    Tudom, egyszer közéjük, kuckódba vezetnek.[/i]*[/quote]

    Engem most ez a szakasz fogott meg a többi között a legjobban és világosan !

    [center]Szeretettel Minden Jót ! [/center]

    – keni –
    [/color][/b]

Szólj hozzá!