Medál


Medál

Hullanak a könnyek mik
szememből mint vízesés
oly erővel törnek elő.
Az út mit meg kell tenniük,
dobbanó szívig tart.

Nem állíthatja azt meg
senki. Nem száríthatja
fel napnak sugara.
Idő sem repítheti szelek
szárnyán messzire.

Csak a tél az ki szembe
szállhat vele, jégcsappá
válik, e könnyek ezer apró
darabokra törve hullanak
a földre.

Gyémánt fényű köveket
összeszedem én, majd
szívet formázok belőle!
Ez lesz az én medálom,
erőt merítek belőle!

Kisvárda, 2011. január 2.

Orsós Mónika

“Medál” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa, Kata, Vera!

    Köszönöm, hogy olvastatok, írtatok! Boldog új évet kívánok én is nektek! No meg ichletet…:)

    Üdv.: Móni

  2. Kedves Mónika!

    Nagyon szép, bár szomorú, szívhez szóló versed nekem is tetszett! Mondhatnám azt, hogy idővel hozzászoksz a megpróbáltatásokhoz, amiket sokan nem kerülhetnek el, de mégis azt kívánom, hogy összetört szíved "jégdarabjait" mihamarabb összerakjad és soha ne törje össze senki, könnyeid hiába nem hullasd senkiért. Főleg azért, aki meg sem érdemli!

    Neked is boldog, békés Újesztendőt kívánok!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  3. Kedves Juli, Gyöngyi, Rozálka és nem utolsó sorban Keni!

    A versel csak azt akartam kifejezni, bár sokszor törik össze az én fránya(mimóza) szívem…de soha nem adja fel, benne ott a remény!

    Köszönöm, hogy olvastátok és írtatok! Puszi mindenkinek!

    Oh és sikerekben gazdag, boldogabb Évet Kívánok!

    Pusz: Mónika:)

  4. [b][color=#3399ff][center][u]Drága egy Mónikám ![/u][/center]

    Már megint egy szomorú kis verset hoztál, de látó vagyok és ott van benne a remény, hogy lesz még Neked szíved, és nem lesz biztosan kő-kemény, mert ilyen szívvel – valóban majd egyszer olyan dobogó szívre találsz, aki érted él és mindig csak Rád vigyáz ,,,,,,

    — [i]De addig is őrizd meg – ezt a kis medált ![/i]

    [center][u]Szeretettel – ölellek ![/u][/center]

    – keni –

    [/color][/b]

  5. Drága kicsi lány!!
    Végre itt vagy a verseddel!Hiányzott.
    A harmadik versszakoddal nagyon megfogtál.
    A bánat , a bú, ezek a dolgok amik kihozzák belőled az igazi írásokat.
    Nagyon szép!!!
    u.i…de azért fel a fejjel kicsi lány!!!!
    Baráti öleléssel:Rozálka

  6. Drága Szomorúszívű Mónikám.
    Annyira érzékeny a szíved, hogy az érzékenysége ereje szüli a szebbnél-szebb verseket. Sép szenvedő soraid vége adjon erőt és hitet.

    Gyémánt fényű köveket
    összeszedem én, majd
    szívet formázok belőle!
    Ez lesz az én medálom,
    erőt merítek belőle!
    A gyémát a legerősseb kő, szikrái a legszebb szineket sugározzák. Kívánom, hogy legyen veled mindíg ez a szépséges szikrázófény és erő, ami visz utadon a boldogságba. Szeretettel Gyöngyi.

  7. Drága kicsi Mónikám!

    Mi történt hogy ily hamar szomorúvá vált újra a versed?
    Amiben azért ott van a remény szó,és ennek örülök.
    Hagyd a könnyeket, lesz neked igazi dobogó szív medálod,
    majd meglátod.

    Szeretettel gondolok rád,puszi:Juli

Szólj hozzá!