Fényparipa

Tüzes leheletben forgó
Robajok metszetében
Fehér paripa tündöklik
Az égen, lassú menetben
Patája virradat, színek
Összessége ügetése, mert
Csillagok kövezik ki
Az útját, s ragyognak,
Mint az angyalok, elfedem
Szavamat, s a paripa
Kecsesen, félénken
Beszökött a szívembe,
Erőt belőle merít minden
Halandó, egyetlen pillantás,
S meggyógyul tőle a rászorult.
Egy csodamalom a végzetem,
Honnan kicsorog a jelen,
S a néma, fehér paripa
Hirtelen leakasztotta szájáról
A zablát, futott egyedül
A végtelenbe, s rátalált csendesen
Párjára, ki éppen heverészett.
Fényt árasztottak magukból
A századok, s a két paripa már
Messze száll, nyomuk csillag,
Álmuk az együttlétben reszkető világ.

Székesfehérvár, 2010. december 22.

Elbert Anita