Nézz néha a lábad elé!
Haladsz az úton a Torony felé.
A célod ott van, messze, távol,
te boldogan, hogy célhoz érsz,
nem látod az erdőt a fától.
Nem látod, hogy a lábad előtt
rögök, füvek, virágok illatoznak,
te csak haladsz az utadon,
szívedben távol-vágyak lakoznak.
És íme egyszer, e bűvöletben
göröngyben botlasz jó nagyot!
Barátom, nézz néha a lábad elé!
Jövődet úgy is megkapod.
2010. 01. 15.
Szabó László Dezső
[b][color=#00cc00][center][u]Kedves László ![/u][/center]
Nálunk az alföldön úgy mondták, hogy mönny mindíg a torony iránt, és akkor soha nem fogsz eltévedni.
Ó Drága Tisza part – szívem lelkem oda tart, hogy még egyszer lássalak, szemem fecskéiddel játszanak, és amikor "kinyílik" a kérészből a Tiszavirág, nászuk után beterítik hulláikkal az egész Tiszát… súlyom a talpamra ragad, tüskéi de bántanak…./A fenti hozzászólások kis folytatása !/
Bölcselkedő versed kitűnő, – és nekem tetszésemre írtad !
[center][u][i]Üdvözlettel ![/i][/u][/center]
– keni -[/color][/b]
Kedves László!
Nagyon szép pársoros versedben mély érzésű gondolatok sokasága rejtőzik.
Úgy tartalmilag mint formailag nagyon tetszett a versed.
Üdv:Juli