Fejfájás


Fejfájás

Lüktettek fejemben
Vádló szavak,
Sós könnyek marták
A szemem,
Pofon vágott az élet
Százszor
Visszaütöttem én is
Csak egyszer,
S megkönnyebbültem,
Mint mikor
Hatni kezd bennem
A gyógyszer.

2011. január

Kondra Katalin

“Fejfájás” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!

    Meg tudlak érteni. Én is így gondolom, s látom a többiek is!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  2. Kedves Katalin!
    Annyira ismerős érzést fogalmaztál meg. Az ember próbál megbékélni a pofonokkal, de néha mégis vissza kell ütni.
    Nagyon tetszett! Sok szeretettel Eszter

  3. Kedves Katalin!
    Úgy is kell, jól tetted.
    Jó vers!
    Szeretettel:Rozálka;)

  4. [b][color=#009900][center][u]Drága Kati ![/u][/center]

    Nem lehet az életünket csak úgy bántások sorában élni, hogy legalább egyszer vissza ne vágnánk, mert mi sem vagyunk olyan bolondok, hogy kövekért cserébe csak kenyeret adjunk !

    Pontos szép versed – nekem remekül szólt !

    [center][i][u]Szeretettel ![/u][/i][/center]

    – keni -[/color][/b]

  5. Kedves Katalin!

    Ez szuper jó vers,nekem nagyon tetszik.Olyan rövid,velős,de ott van minden ahol kell hogy legyen.

    Szeretettel olvastalak:Juli

Szólj hozzá!