Álomszegényen
Álmok nélkül vergődöm
gyűrött takaróm ölében
fáradt szemekkel figyelem
a sarkokat sötétben…
Nem tudok aludni
a pihenést hiába várom
hosszú lesz az éjszaka
ha elkerül az álom…
Becsukom a szemem, de
szép gondolatok nem jönnek
hiába küszködök, reményeim
az alvásra, eltűnnek…
Forgolódom csak, mert
rendetlen ágyam fogja vagyok
ahonnan az álom elment
és magamra hagyott…
A hold pedig kinevet
és kedvemért csillagokat gyújt
csak tudjam, még ő is
űzhet belőlem gúnyt…
Neszeket hallok, és a falon
ugrálnak a csillagfények
én pedig csak merengek
álomra várva, álomszegényen…
Deák Rita
Kedves Rita!
Tetszik a versed, jól összeszedted az álmatlanságot, amitől bizony én is szenvedek elég sokat.
Szép és nyugodt álmokat kívánok szeretettel: Viola 😛
Kedves Rita!
Szépen rímelő szavakba öntötted az álmatlanság szorongató kínját.A következő napokra korai elalvást és szép álmokat!
Szeretettel:Zsike
Kedves Rita!
Szeretem az álmokat, mert mielőtt elalszom, direktbe szépre gondolok, hogy az álmom is legyen az. Ha nem is mindig, de legtöbbször sikerül.
szerető üdv
ILdiko
[b][i][color=#993333][center][u]Kedves Rita ![/u][/center]
Álomszép verset írtál és álomian kifejezőt !
Ha nem tudsz ennyire aludni a hold és a csillagok fényétől, húzd be a függönyöket, vagy ereszd le a redőnyöket…
Egyébként [u]teliholdban [/u]én is csak keveset és cefetül alszom !
Az sem haszontalan, ha lefekvés előtt megyszámolod a mennyezeten a sarkokat !
Üdv.
– keni -[/color][/i][/b]