Madzag
A legédesebb az a csók
mit a szerelem adhat.
Rózsaszínköd ölelte át
világom s kötötte össze
szívemet lelkemmel egy
rózsaszín selyem madzag!
E madzagon kapaszkodva
jutottam el a fellegekig.
Oda hol rossz nem létezik.
S közben méznek ízét
éreztem ajkamon s szél
gyengéd simogatását
arcomon.
De e pillanatnak hamar
vége szakadt, felhő s
érzés eltűnt, messzire
szaladt. Nem maradt
bennem ebből az érzésből
semmi, elmúlt, csak a
valóság maradt.
Állok a földön immár szürke
köd alatt, vihar tépi szét
szívem egy pillanat alatt.
A legédesebb az a csók mit
szerelem adhat s támad meg
egy szívet mint veszett vad!
Mélyről jövő fájdalmat,
oh mond mi csillapíthat?
Kisvárda, 2011. 01. 18.
Orsós Mónika
Kedves Gyöngyi!
No igen hosszabb ideig maradtam volna a fellegek közt…de ö lelökött…sírva(arccal)estem a hóba…még jó, hogy a hóba…
majd elmúlik…el kell múlnia!
Köszönöm itt jártad, szeretettel gondolok Rád mindig!
Pusz: Mónika
Drága Mónikám!
Míg az ölelésre, és csókra vágy az ember csak szomját, éhségét csillapítja de nem oltja soha.
De ha igaz társat keres, el kell szívelni a szomjúságot, éhséget, hogy értékelni tudjuk erejét a kortynak és a falatnak, ami az életünket menti meg és nem csak csillapít. Szeretettel kívánok egy tartós szép szerető társat neked. Gyöngyi.
Kedves Juli!
Én sem tudom mi lesz! Csak azt, hogy nem jó így! FÁJ…de megérdemeltem! Biztosan….
Szeretettel üdv.: Mónika
Kedves Marika!
Értem, és tudom! Ez a valóság…és a valóság fáj! Mert hiába nevetek…mosolygok, hiába vagyok jól, ha tudat alatt egész más gondolatok hagyják el a buta fejem:(
Üdv. szeretettel: Móni
Drága Mónikám!
most megint fáj a szívem érted,bár a versed gyönyörű.
Van egy 26 éves fiam,és mintha csak őt látnám hallanám,mire megtalálja már el is vesztette,aki őt találja meg azt ő nem szeretné.Hát mi lesz így veletek?
Szeretettel és szívemben szomorúsággal olvastalak.Juli
Kedves Viola!
Gondolkodom, folyton! Ésszerű válasz az bezzeg nincs!
Az nem lehet, hogy magányra születnek emberek…
egyedül minden nehezebb!
Üdv.: Mónika
Köszönöm Drága Rozálkám! Köszönöm!
Kedves Mónika!
Itt gondolkozom, hogy szóljak-e? Mert nem akarlak elkeseríteni. Te gondolod, hogy pl. én szívesen vagyok egyedül? Mindannyian a "boldogságot" a nekünk tetsző társat szeretnénk megtalálni! Ha egy pillanatra úgy érezzük, hogy itt van, máris eltűnt. Kivülről nézve másokat, nem biztos, hogy valóban boldogok, vagy csak ideig, óráig, vagy még az a pillanat is keserű, de a nyoma mindenképp az, ha elmúlt. Itt a Földön mennyei boldogság?
Válaszolj Te Magad. Nagy ritkán azért előfordul.
Megértéssel és reménységet kívánva: Viola
Drága Mónikám!!!
Na már azt hittem a második versszak végéig, ….hogy végre az én kicsi Mónikám rendben van, , de olvasva tovább versedet hát nem ezt a következtetést tudtam levonni. Versed nagyon jó, bár én csak nagyon sok jót tudok kívánni neked kicsim az életbe…és ezt tiszta szívemből teszem…
Szeretettel ölellek:Rozálka
Kedves Keni!
Az a baj, hogy ez megtörtént! Tehát nem nehéz vissza emlékezni MERT EZ A VALÓSÁG—AMI: AMILYEN GYORSAN,
S VÁRATLANUL JÖTT, ÚGY SZALADT TOVA!
Üdv.: Mónika
[i][color=#0033cc][center][u]Kedves Mónikám ![/u][/center]
Megmondom szép versed olvasása után, bánatodat, mi is csillapíthatja: hát az az érzés, amit a versedben már fentebb megéltél, csak gondolj vissza rá, és gondolj erősen arra, hogy a valóságban is megtalálod ezt a melegítő érzést, érzelmet egy férfi karjaiban !
A te boldogságod attól fog függeni, hogy – hogyan is gondolkodol !
[center]Szeretettel ![/center]
– keni -[/color][/i]