A fény felé

Összes megtekintés: 668 


A fény felé

Valaki azt mondta, gyors lesz.
De mást sem érzek csak végtelen kínokat,
amint testem azok ezreit kínálja kéjesen,
s lelkem is, cserébe csak fájdalmat tartogat.

Tudom, hogy mennem kell, itt az idő,
én tettem ezt magammal, akaratlanul,
azt hittem rég, hogy mindenki más lehet
beteg, de testem engem soha el nem árul.

Tudom, gyenge vagyok, reszketeg,
kezem már csak kapaszkodásra elég,
s ha valaki felém néz, utoljára látni
akar, talán még megszoríthatom kezét.

De hol van a fény? Hol az áhítat?
Hol a mindent elsöprő felismerés?
Hol az életben tett utolsó gyors utazás?
A megbocsátás, hol az elengedés?

Megint türelmetlen vagyok,
miként egész életemben voltam én,
s egyszer csak váratlanul a messziből
végre felvillan a vágyott fény.

Szemem káprázik, szavam elakad,
testem pille könnyűvé változik,
lelkem megkönnyebbült sóhajtása
a szobában némán szertefoszlik.

…és ott az áhítat, a lélegzetelállító séta,
az életemen végig futó emlékezés,
a mindent megbocsátás, és ott
a mindent elsöprő, végső felismerés.

Ölel a fény. Súlyos emlékekkel küszködő
ágyamról felemel, mit szinte észre sem veszek,
s a távolból ismerős arcok, Istenem, ismerős
arcok, és felém nyúló, hívó, vigyázó kezek!

Ez volna hát a halál? Mért nem mondta
ezt nekem eddig soha senki sem?!
Mért nem mondta valaki hogy meghalni
nemcsak fájdalom, és mélységes gyötrelem?

Érzem ahogy emelkedek, s egy gyors
búcsúpillantással még szobámra lenézek,
s ágyamon lecsukott pillákkal, megbékélt
mosollyal ajkán, látom mozdulatlan testemet.

Már alig emlékezem, csak súlytalan repülök
az ismeretlen-ismerős, hívó, gyémántragyogás felé,
s ha tudnék sírni, lelkemre, most megtenném biztosan,
mert ma végre odaállhatok, odaállhatok Isten elé!!

2011. február 13.

Szála Gabriella

“A fény felé” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsanna!

    Örülök, ha megérintett a vers.
    Saját magamat is szeretettem volna abban erősiteni, hogy az elmúlás csak egy másik kezdet, ami talán még jobb, mint az, ami eddig volt!;):(

    Köszönöm a figyelmedet,

    Sok szeretettel,

    Gabi

  2. Kedves Gabriella!

    Még ha szomorúságot is okoz versed mondanivalója, akkor is olyan felemelő érzést nyújt!
    Ha biztosak lehetnénk abban, hogy minden olyan gyönyörű lesz, akkor nem félnénk, amikor mennünk kell.
    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  3. Kedves Juli!

    Sajnálom, ha elszomorodtál!

    Igen, erről a témáról még a vicc is szomorú, még ha nevetünk is.

    Azért remélem találtál más verset, mert sok ilyet láttam az újak között is, ami visszahozta a jókedvedet!

    Köszönöm a figyelmedet,

    Szeretettel
    Gabi

  4. Kedves Keni!

    Köszönöm, hogy szakitottál rám ismét időt!

    Ne mondd azt légyszi, hogy a Te versed nem olyan jó. Szerintem nagyon is, és úgy tökéletes, ahogy van! Ami az enyémből hiányzik talán benne van a Tiedbe, és forditva!
    Ha pedig nem, az sem baj. Az enyém szomorkásabb, a Tied életteleibb.;)
    Mindig érdeklődéssel olvasom a soraidat, és számomra van üzenetük. …és sokak számára!

    Igen, nagy hatással van rám a kötet cime, nem véletlen, és teljesen egyetértek a duál-pári barátsággal, megtisztel.

    Részemről is mély baráti szeretettel és öleléssel,

    Gabi

  5. Kedves Gabriella !

    Mély komoly mondanivalójú versed bár nagyon szépen megírt,engem még is egy kis szomorúsággal tölt el.
    Érdeklődéssel olvastalak.

    Szerető Üdv : Juli

  6. [b][i][color=#009900][center][u]Drága Gabi ![/u][/center]

    — Te egyszer privátban írtad nekem, hogy mi feltételezhetően ikerlelkek vagyunk.
    — Hát bizony ez mára teljesen beteljesedett.
    — Mer mi már fél szavakból is értjük egymást. Azért adtam kötetemnek ezt a címet, hogy mindenkit emlékeztessek röpkényi életére, mert az idő és életünk itt csak egy pillanat./

    — Az hogy nekem írtad és ajánlottad ezt a versedet, talán az azért is van, mert én is így gondolom ami még életemből hátra van.

    — Alább én ma küldtem be a könyvemhez írt bevezető versemet és Józsival tetettem fel
    [u]A Fényen innen – címmel….[/u]

    — Hálás szívvel gondolok Rád és gondolataidat a magaméinak is vehetem ezek után… Ugye?

    — Versedben kérdezed, hogy tényleg olyan könnyű lehet az elválás e födtől? Igen….

    — Csak olvasd el hozzá kérlek, ha még nem tetted volna Viola cikkeknél található írását a főoldalon a Szférák sorozatából, ami még fenn van… és akkor még tisztábban látsz, és érzel.

    — Az én alanti kis versecském meg sem közelíti a a Te mostani komoly gondolatokat tartalmazó – alkotásodat…

    — Köszönöm Neked a versed, és az ajánlásodat is , – mely mindkettőt hálás szívvel vettem, és fogadom magamba én is..

    — [u]Nagyon sok, és mély duál-pári barátsággal, – Szeretve Téged – a legközelebbi olvasásig…[/u]

    – keni -[/color][/i][/b]

  7. Drága Keni!

    Ezt a verset Neked köszönhetem, ahogy irtam is már, köteted cime adta az ötletet.
    Nagyon hálás vagyok érte!!!!
    Ha lehet, Neked ajánlanám.

    Remélem nem sikerült túlságosan szomorúra, én ebben is a reményt szerettem volna erősiteni, hogy a vég nem feltétlenül rossz. Nem tudom sikerült-e? De legalább megpróbáltam.

    Szerető tisztelettel,

    Gabi

Szólj hozzá!