Csak álom
Nem győzöm várni a hajnalt,
Elémegyek kezemben mécses,
Imbolygó fény gurul az úton
Csönd jelzi titkon érkezésed.
Arcomon öröm virágzik
Szívemben piros tüzek gyúlnak
Itt vagy s nem kérdem meddig
Míg hagyod, hogy reád boruljak.
Egy nap, egy év most nem számít
A föld megáll, lehull egy csillag
Csak nézzük egymást a fényben,
Köröttünk viharok dúlnak.
Mégis olyan szép minden,
Szivárványszemedben látom
Vörösen lángol az égbolt
Itt vagy, s ez mégis csak álom.
2011. 02. 13.
Kondra Katalin
Kedves Katalin.Nagyon szépen megalkotott a versed,igazi költemény.Rímekbe szedve,egy édes érzését az embernek mely örökké elkíséri élete folyamán.Öröm volt olvasni,remélem hamarosan újra megtehetem egy újabb versedben.Üdvözlettel.Bakos Attila Péter.
Kedves Katalin!
Ha álom, ha nem, nagyon szép és nekem is tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Katalin !
Valahol álom és valóság közötti állapot , ismerős érzés ,nagyon szépen megírva.
Szerető Üdv : Juli
Kedves Katalin!
Gyönyörű szerelmes versedet remélem, hogy a valóság ihlette meg, és nem csak egy álom volt.
Gratulálok a szép vershez!
Szeretettel:Zsike:P
[b][i][color=#009900][center][u]Drága Katalin ![/u][/center]
Ez most csak egy gyönyörű álom, vagy maga a legszebb valóság?
Én remélem valóság, ha nem, akkor meg – az legyen !
Nagyon tudsz írni, őstehetségesen !
Szeretettel !
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Katalin!
Nincs annál szebb, ha az ember ébren álmodhatja életét. Kicsit most mi is álmodhattunk Veled.
Köszönet érte.
Szeretettel,
Szála Gabi
Kedves Katalin!
Kívánom, hogy vágyakozásod és álmod teljesüljön.
Szeretettel: Viola