A szerelem ereje


A szerelem ereje

Hol vagy?
mikor a felkelő nap bíborfénye
útra indul átkarolni a világot,
s te hozzám bújva felgyújtottad
testemben az égő, kínzó, vágyálmot.
Hol vagy?
mikor ébredő madarak
szivárványszárnya színesre
festi a végtelent, ahogy sápadt
arcom pírba vonta,
vágytól csillogó két szemed.

Hol vagy?
mikor lágy fuvallattal összesimul
sok száz virágszirom,
s e gyengéd érintéstől-selymes
lágy ringással szemérmesen
nektárt cserél, ezer és ezer liliom.
Hol vagy?
mikor déli szél simogatja a rügyeket,
s a tavaszi eső nedvétől-e rügyből,
fát fakaszt az ébredő kikelet.
S én érzem meleg kezed érintését,
fellegekbe szálló, sóhajjá vált testemen.

Hol vagy?
mikor hosszú órák emésztő kételyének
lassú pergésével lelkemben,
hozzád száll minden gondolat,
s mint távoli erdő halk zsongását,
vágyom hallani szerelemtől reszkető
hangodat-egyedül vagyok,
s ha nem jössz, az egymásra toluló percek
örökkévalóságba torkollnak.
Hol vagy?
mikor hívogatlak szótlan, s hallgatásod
jeges árja arcomra fakasztja könnyeim,
s e keserű óceánban elmerülve,
a dermedő szívet átjárja a jégszigony…
az alácsorgó gyertya viasz is
fagyottan áll az asztalon.

Hol vagy?
mikor a vergődő érzelem hálójában
fogva tartott szeretet-kiált, de hangjára
nem figyel már az érzéketlen világ.
Összetörve, lehunyt szemmel befele sír,
olyan ez, mint betemetett fekete sír.
E roppant fájdalommal élni kell tovább?
Nem ad választ a visszhang se rá.
Hol vagy?
mikor a föld felszínét,
az alkony tükörrel fedi be,
s az érkező sűrű csendben
látom kedves arcod alámerülni
a gyönykagylós semmibe.

Hol vagy?
mikor a holdfény csókot lop a széltől,
s buja mosollyal kerekre hízik a kéjtől.
Felhőpaplan mögé bújik, hogy ne lássa,
amint két egymásba fonódó test
megsemmisül, a mindent elsöprő varázsba.
Hol vagy?
mikor rezgő csillagok kigyúlnak,
s foszforeszkáló ezüst nyíllal
sajgó szívekhez indulnak.
Vagy vigasztalan várom jöttödet?
Ha tudnád sietnél, vágytól
alélt karjaim ölelésedre készülnek.

Hol vagy?
mikor az éj utolsó lobbanása
sokszorozza álmomat nyugtalanul,
s félszegen párnámra hajtva fejem,
a képzelet szőtt fátylán keresztül nézlek,
s érzem, értem élsz valahol.
Hol vagy?
Most kényszerítlek, válaszolj!
A szerelem égisze alatt, forró csókok
lángjába temetve, sírva vagy nevetve,
sorsom veled érjen véget a boldogság
örvényében elveszve,
ha ez a szerelem halhatatlan ereje.

2007-12-08

Cobblah Ilona

“A szerelem ereje” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Lelket megindító sorok… gyönyörű… gyönyörű !
    Gratulálok, sok szeretettel: Miriam

  2. Angyalkám …régi tag vagyok az oldalon és ismerem a pályázatról szóló vitákat …én ritkán küldök verset…inkább fizetek, hogy a könyvbe bekerüljön a versem mint idegesítsem magam :):)
    Köszönöm hogy itt jártál… találkozunk remélem Pázmándon..
    Puszi
    Ilona

  3. Kedves Ilona!!!
    Szavakat nem találok!
    Ennek a versnek a pályázaton lenne a helye!!!
    Tuti befutó lenne…
    Nagy szeretettel:Rozálka

  4. Gizella kedves…köszönöm értékelésed…igyekszem képességeimhez mérten felépíteni- kidolgozni a verseimet.., no azért is esem néha a hosszúság csapdájába.:)
    Szeretettel
    Ilona

  5. Julikám szintén köszönöm megtisztelő figyelmed…
    Szeretettel
    Ilona

  6. Erzsike kedves … örülök hogy meglátogattál… köszönöm szavaidat…a vers átment egy kis polírozáson- rövidítésen… és nem dobom ki a kivont gondolatokat soha… még valamire jó… más köntösbe -értelmezésbe beékelve…:)
    szeretettel
    Ilona

  7. Kedves szavaidat köszönöm Keni…igazán magas rangra emeltél.:)
    Ez a vers három éve pihen.., mint fentebb Viola is említette szó volt erről a versről…mert a hossza miatt nem mertem publikálni…:) de gondoltam Valentin nap jó alkalom
    Baráti üdvözlettel
    Ilona

  8. Kedves Ilona!
    Ez a vers tökéletes. A szerelemkeresés ilyen szavakkal egyedi és maga a leírás szemléletes.
    Képzeletbeli kedvesed repülne feléd ha olvasná.
    Szeretettel: Gizella

  9. Kedves Ilona !

    Gyönyörű szép ez a versed . Az egyébként is szép és nagyon emberi érzelmeket szinte duplájára fokozza a versedben lévő sok,sok gyönyörű kép.

    Csodálattal olvastam

    Szerető Üdv : Juli

  10. Kedves Ilona!
    Többször is elolvastam gyönyürű versedet, nagyon tetszik.
    Ennyi szépséges érzelmet, összecsengő rímekkel, gyönyörű hasonlatokkal csodálatos jelzőkkel kifejezni, elismerést követel.
    Igaz, kicsit a megszokottól eltér a terjedelme, de kár lett volna kihagynod egyetlen sorát is.
    Szeretettel gratulálok! H.Gábor Erzsébet /Zsike/:P

  11. [b][i][color=#009900][center][u]Drága Ilona ![/u][/center]

    Ez egy nagy teljesítményű és mindent elsöprő gyönyörű munka volt.
    Olyan varázslatok és képek sokaságát hívtad és hoztad elő, mely csak a lélek hatalmas gazdagságára vall..

    Én ezt a versedet nyugodtan összevetném bármelyik nagyszerű Nyugatos költők versével, és végtelen tehetségével…

    Egy álom volt olvasni és most valóság írni róla !

    Nagyoooooooon szééép !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/i][/b]

  12. Szia Violám… hát igen ez az a vers … még próbálkozásaim kezdetén íródott-no azóta összevontam csiszolgattam, de így is meg van a hossza:)
    Mostmár igyekszem "tudatosan" rövidülni…de hát ez olykor témától is függ….neked mondjam-amikor az embert elkapja az ihlet:)
    Köszönöm hogy itt jártál.. Puszika …találkozunk a rendezvényen remélem……
    Jó cím ez a VÉGRE ITT VAGY- még megihlet…;)

  13. Kedves Ilona!
    Nehéz megszólalni drámai versed után, pláne olyannak, aki ugyanezt érezte egy életen át, de már csak érezte, múlt időben! Mert ugye, egyre gyorsabban száguld a vonatunk a végállomás felé.
    Erre a versre már rég várok, amikor Komádiba utaztunk és meséltél róla.
    Szívből kívánom, hogy a "Hol vagy? – Végre itt vagy!-ra, változzék.
    Szeretettel kívánom a legjobbakat: Viola

Szólj hozzá!