A fenyőfa


A FENYŐFA

Egy fenyőfa fekszik a járdán, árván.
Angyalhajat lebbent a szél a csúcsán
Dísze néhány gyertyacsepp,
Látom a fenyő könnyet ejt…
Erdei otthonában büszke volt sudár.
Uralkodott a dombok oldalán
Álmodott sok csemetét, hosszú életet
S ha eljön az idő, puha avaron pihenhet.

Egy téli napon fűrész csikordult derekán.
Tobozai szerte gurultak dombokon,lankán
Kezek emelték nem búcsúzhatott
Nem tudta hová, merre viszi a sors?
Egy tér közepére tették, törzsét
Bilincsként rögzítették, díszeket
Aggattak rá fürge kezek, s a fényben úszó fát
Ámulva vették körül az emberek.
Boldog volt, mert örömöt okozott,
Ám szívében bánat lakozott.
Magányosan pompázott ismeretlen tájon
Nem látva testvért, rokont, sem közel, sem távol.
Sokáig állt a téren, azt hitte egyszer újra hazatérhet.

Hideg szél költötte, dideregve fázott.
A járdán feküdt, havas esőtől ázott,
Már senkinek sem hiányzott…
Csak a szürke járdának súgta meg vágyát
S a téli szél haza repítette álmát…

Budapest 2011.

Györke Seres Klára

“A fenyőfa” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Klára!

    Már sokan "megénekelték" a fenyőfát, (én is írtam róla),
    amit az ünnepek elmúltával kihajítanak az utcára a szemetesedények mellé.
    Legalább álmában visszatér oda, ahonnan elhozták.
    Még egy utolsót álmodik, mielőbb örökre meghal.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):)

  2. Klárikám!
    Az általam megmentett fenyő már hat méteres.
    Gyönyörű az ablakom előtt áll és helyet ad a kis fészkelő
    madárkáknak.
    Szerető üdvözletem:Teri

  3. Gratulálok Klára!
    nagyon szép versikét írtál egy bizonyos elmúlásról.
    Üdvözöl Tóni

  4. Kedves Klára!
    Nagyon szépen leírtad a fenyőfa sorsát, megszemélyesítetted a gondolatait és álmát.
    Igen, ez egy jó kis fgyelemfelkető vers is egyben, végre már tudatosulni kellene az emberekben annak, hogy "magunk alatt" vágjuk a fákat.
    Szeretettel:Zsike:P

  5. Kedves Klára !

    Kicsit szomorkás lettem ettől a szépen megírt versedtől.
    Szeretem a fákat és hiszem hogy nekik is épp úgy van lelkük mint nekünk. S bár örömöt vitt az emberek szívébe ,de neki már csak az álmai járhattak haza.

    Nagyon tetszett!

    Szerető Üdv : Juli

  6. [b][color=#996600][center][u]Drága Barátnőm ![/u][/center]

    — Gyönyörűségeset írtál meg gyönyörűen szépséges verset, mert az ember szíve majd megszakad – az ilyen 'temetőkben, ahonnan már egy fenyő lelke is visszajár, oda hol egykor hazája volt és most hideg, kopott és haldokló lett a táj.
    — Betöltve szerepét kidobták, mint egy megunt kutyát – pedig ő is egy élőlény volt sok-sok éven át…..
    — Én mostantól már, – [i][u]egyszer csak ![/u][/i] – műfenyőt veszek, januárba lebontom, és – dobozba elteszek….
    — És ha újra jő a szépséges Karácson , – épp úgy fogja Ő díszíteni a meleg kis lakásom….

    Köszönet érte, hogy ezt megírtad végre !

    Remélem sokak – okulására és bánatára !

    [center][i][u]Szeretettel ! Barátod ,,,,[/u][/i][/center]
    – keni –
    [/color][/b]

Szólj hozzá!