Csak épp hogy…

Összes megtekintés: 628 


Csak épp hogy…

csak épp hogy vagyok…
alszik már a távoli
napsugár, elmúlt a vihar
csend honol s kitart
a nyugalom arca.

mint dühös égbolt
ragyog, színemet játszom
s néha nem látszom,
milyen torz vagyok.

kérdezd meg tőlem
mit akarok oly nagyon,
s választ nem adok
csak épp, hogy vagyok.

2008. 12. 20.

Beri Éva

“Csak épp hogy…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Mind!
    Köszönöm dísérő szavaitok, versemet már rég írtam…így ma már jól vagyok.
    Drága Keni!
    Mindannyiónk kiadjuk picit magunkat és megírjuk érzéseinket, ettől oly csodálatos az irodalom. Ettől születnek a meghaó gondolatok…de azért tartogatunk titkokat is. Köszönöm, hogy kítűnőre értékelted vesremet.

    Szeretettel
    Éva

  2. Kedves Éva !

    Szomorú hangulatú versed szívesen olvastam.
    Kívánom épülj hamar fel ebből a lelki válságból.

    Szerető Üdv : Juli

  3. [b][color=#cc3399][u]Kedves Éva ![/u]

    Mostani kitűnő versed, miért olyan szomorkás?

    Amit írtál egy csodálatos pillanatnyi önvallomás
    magadról és a világodról….
    De ne beszélj róla, ha titok,,, Mindenkinek kellenek, hogy legyenek titkai,,,

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!