Nézlek
minden kívül maradt
csak te jöttél beljebb
ülök mozdulatlan remegésben
apró léptekkel lépsz előre
nyúlok utánad könnyedén
már nem kerülöm utad
– valami törhetetlen –
kimondott szavak között
ülünk egymással szemben:
csak nézlek
Huszárné Vass Edina
[color=#660066][/color]
Orsi próbálkozok vissza adni a néha vissza adhatatlant.Köszönöm!!
Angyalka! Talán..remélem..tényleg..:) és köszönöm,hogy olvastad a versemet.Szeretettel: Edina
Keni! Csak remélni tudom úgy lesz 🙂 és jó sokáig nézhetem még.Köszönöm,hogy olvastál!:)
Toni örülök,hogy tetszett!!
Zsike nagyon jó érzés,hogy tényleg elbűvölőnek látod a versem.nagyon köszönöm!:P
Ronika! köszönöm,hogy olvastál!
Kedves Edina!
Egyszerűen, és elbűvölően szép gondolatsor.Gratulálok!
Üdvözlettel.H.Gábor Zsike 😛
Nagyon szépen raktad össze ezt a hosszú mondatot.
grt Tóni
[b][color=#3366ff][u]Kedves Edina ![/u]
Rövidke versed kitűnőre sikerült !
Csak nézz vele mindig szemben, – nagyon-nagyon – sokat, és sokáig !
[u]Szeretettel ![/u]
– keni -[/color][/b]
Kedves Edina!
Rövidke kis versed tetszett.
Talán ez így is van, ahogy te most lefestetted.
Szeretettel:Rozálka
ez gyönyörű, játszi könnyedséggel idevarázsolt pillantat, szókép rögzítette ,örökre láthatóvá tett láthatatlanul…