Mint igazgyöngyöt
Mint igazgyöngyöt kagylóhéja,
Úgy őrizlek
Tenyeremmel körbefogva
Megvédelek
Kívül kemény törhetetlen
Belül puha szeretetben
Kényeztetlek
Kagyló héja majd leválik
Két tenyerem tétovázik,
Mert fél még engedni,
De belül a gyöngy olyan erős,
Hogy tudom mindig lesz majd erőd
Engem szeretni.
H. Gábor Erzsébet
Kedves Rozálka!
Neked is köszönöm szépen, hogy elolvastad a versemet.
Sok szeretettel.Zsike:P
Kedves Zsike!!
Nagyon szépet írtál.
Vigyázzunk is arra az igazgyöngyre!
Szeretettel:Rozálka
Kedves Orsi, Pipacs, és Andrea!
Szívemből köszönöm, hogy elolvastátok a versemet, nagyon örülök kedves szavaitoknak.
Sok szeretettel: Zsike 😛 😛 😛
nagyon jó ez is Zsike….
Kedves Marcsi, Keni, és Veronika!
Köszönöm szépen a hozzászólást.
Szeretettel:Zsike 😛 😛 😛
[b][i][color=#996633][center][u]Kedves Zsike ![/u][/center]
Az igazgyöngyről mindig a gyöngyhalászok szomorú dala és sorsa jut eszembe.
Talán azért is találom az igazgyöngyöt minden ékszernél a legnemesebbnek.
De a gyöngy nem csak a kagylóban terem, hanem igaz emberek szívében is érik szüntelen…. /De csak is csak egy!/
Te ezt a gyöngyöt, csak annak add oda, akinek igaz szerelemre van Tőled – joga !
Versed fülbemászó, féltő szép mese, de érzéseidnek ez legyen az igaz tengere !
[u]Szeretettel ![/u]
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Zsike!
Gyönyörű a versed. Gratulálok!
Szeretettel: Marcsi