Nem az én estém


NEM AZ ÉN ESTÉM

Este van, ideje lefeküdni,
Nyugalmas álomban elmerülni.
Felnyitom felnyílós ágyamat,
Veszem ki a kelléktárgyakat.

Kispárna, takaró előrepül,
A hálósipkám is megkerül.
Fülemben ott a két füldugó,
Lecsuknám – nem enged az ágyrugó.

Próbálom, mozgatom, nem akarja.
Mérgesen rugok az ágyamba.
Nyúlok a rugóhoz, hogy piszkáljam,
Rögtön odacsípte három ujjam.

Ugyanekkor, ezzel egyetembe,
Az ágyam rázuhant a fejemre.
Hiába füldugóm tompítása,
Ordításom az agyvelőm rázza.

Mit léphetnek a szomszédok most?
Rendőrt hívnak vagy állatorvost?
Fejemen ágy, ujjamon rugó.
Nem vagy épp erre doktor Bubó?

Mindenem kiszállt mindenemből.
Hogy szabaduljak helyzetemből?
A végsőt bedobva egyenesedek,
Kihúzom ujjaim és fejemet.

Helyére dörren a kanapé,
Elismerésem a magamé.
Végre vízszintesbe kerülök,
Lidérc lázálomba merülök.

Kocsis Antal

“Nem az én estém” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Tóni!

    Mókásan leírtad esti viszontagságaidat. Ez az este valóban nem a legjobban sikerült.
    De a versed annál inkább!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  2. Kedves Tóni!!!
    Rettenetesen jó lett ez a versed is.
    Jót mulattam, ami mostanában rám nem jellemző.
    Szerettem versedet.

    Szeretettel:Rozálka;)

  3. [b][i][color=#006600][u]Kedves Anti ![/u]

    Versed olvasata után, én elhiszem, hogy ez valóban nem a Te estéd volt !

    [u]Üdvözlettel ![/u]

    – keni -[/color][/i][/b]

  4. Kedves Tóni!
    Még elképzelni is szörnyű ilyen balesetet. Nagyon jól megírtad, na de a hálósipka, meg a füldugó? Ez már nekem sok, rímbe szedve viszont remek és humoros.
    Szeretettel gratulálok: Viola 😛

Szólj hozzá!