NEM AZ ÉN ESTÉM
Este van, ideje lefeküdni,
Nyugalmas álomban elmerülni.
Felnyitom felnyílós ágyamat,
Veszem ki a kelléktárgyakat.
Kispárna, takaró előrepül,
A hálósipkám is megkerül.
Fülemben ott a két füldugó,
Lecsuknám – nem enged az ágyrugó.
Próbálom, mozgatom, nem akarja.
Mérgesen rugok az ágyamba.
Nyúlok a rugóhoz, hogy piszkáljam,
Rögtön odacsípte három ujjam.
Ugyanekkor, ezzel egyetembe,
Az ágyam rázuhant a fejemre.
Hiába füldugóm tompítása,
Ordításom az agyvelőm rázza.
Mit léphetnek a szomszédok most?
Rendőrt hívnak vagy állatorvost?
Fejemen ágy, ujjamon rugó.
Nem vagy épp erre doktor Bubó?
Mindenem kiszállt mindenemből.
Hogy szabaduljak helyzetemből?
A végsőt bedobva egyenesedek,
Kihúzom ujjaim és fejemet.
Helyére dörren a kanapé,
Elismerésem a magamé.
Végre vízszintesbe kerülök,
Lidérc lázálomba merülök.
Kocsis Antal
Kedves Tóni!
Mókásan leírtad esti viszontagságaidat. Ez az este valóban nem a legjobban sikerült.
De a versed annál inkább!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Tóni!!!
Rettenetesen jó lett ez a versed is.
Jót mulattam, ami mostanában rám nem jellemző.
Szerettem versedet.
Szeretettel:Rozálka;)
[b][i][color=#006600][u]Kedves Anti ![/u]
Versed olvasata után, én elhiszem, hogy ez valóban nem a Te estéd volt !
[u]Üdvözlettel ![/u]
– keni -[/color][/i][/b]
Kedves Tóni!
Még elképzelni is szörnyű ilyen balesetet. Nagyon jól megírtad, na de a hálósipka, meg a füldugó? Ez már nekem sok, rímbe szedve viszont remek és humoros.
Szeretettel gratulálok: Viola 😛