RÓZSA
Drága Édesanyám ma van a névnapod.
Hogy felköszönthesselek? – ezt Te már nem hagyod.
Mosolygós orcádra csókom nem nyomhatom.
Drága dolgos kezed nem simogathatom.
Úgy szeretlek Anya! – mintha csak itt lennél.
A szívem még sír, de lelkem még remél.
A szívemben ritmusos fájdalom zenél.
Sok éve hallom ezt , mióta elmentél.
Szeretném nézni a szép barna szemedet!
Tenyerembe szorítani édes kis kezedet!
Mely sok-sok éven át értünk serénykedett.
Hát e fájó gondolattal, mihez is kezdhetek?
Szívem-lelkem-szeretetem,
Most egy csokorba összeszedem.
Szürke virágok lesznek ezek,
Melyet kötnek remegő kezek.
Szíved – szívemmel összeér.
Mert testemben ott folyik a vér.
mely “egy családként” dobogott,
Egyszer meghasadt, és egy kis darabja
a Sötétbe távozott.
Ez Voltál Te Édesanya!!!
Kinek Ma Van A Névnapja.
Nagy Rozália
Kedves Anna, Erzsike és Zsuzsa!!!
Nagyon szépen köszönöm a kedves dicsérő szavakat.
Remélem dísze lesz versem a kötetnek.
Szeretettel:Rozálka
Kedves Rozália!
Édesanyád névnapjára nagyon szép verset írtál!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Rozálka!
Nagyon szép megemlékezést írtál.
Versed gazdag érzelmekkel teli, és nagyon megható.Sugárzik belőle az őszinte szeretet kedves,-eltávozott- Édesanyád felé.
Őszinte szeretettel:Zsike
Drága Rozálka!
Gyönyörű, érzelmektől duzzadó, csodálatosan megfogalmazott versed könnyekig meghatott. Teljes átéléssel és odaadással olvastam. Ezek a gondolatok bennem is folyamatosan megvannak,és ezért is fájnak olyan nagyon. Tiszta szívemből gratulálok!
Sok szeretettel: Anikó