Végre!
Lenyűgöző, csodás utakon jártam,
Már nagyon régóta erre vártam.
S amíg láttam e szédítő képeket,
Szívembe boldog érzés, szeretet,
Álomvilág, és remény öntözött,
Nem az út, hanem a természet
Mesés szépsége, szívembe költözött.
Már nagyon régóta erre vártam,
Boldogság, öröm, most rád találtam!
Sátoraljaújhely, 2011. április 3.
Skapi Anikó
Kedves Terike, Viola, Rozálka és Zsuzsanna!
Hálásan köszönöm, hogy drága időtökből szántatok rám is, hiszen én olyan kevésszer tudok számítógép közelbe kerülni. A versem csak egy múló hangulatot idézett fel sajnos, de ez szép volt, azért is fogalmaztam meg eképpen. Bár így is lenne!
Köszönöm, hogy velem voltatok. Mindenkinek a legjobb egészséget kívánom!
Sok szeretettel: Anikó
Kedves Anikó!
Örülök, hogy a természet szépsége, ami szívedbe költözött és boldogságot okozott!
Engem is talán a természet szépsége tud legjobban gyönyörködtetni, újra és újra rá tudok csodálkozni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Anikó!!
Nagyon örülök ennek a csodás kis versikédnek, mert végre boldognak érzem versedet,
S ha versed boldogságról mesél , akkor ez most a valóságban is így kell legyen.
Sok-sok szeretettel:Rozálka;)
Kedves Anikó!
Na VÉGRE, én is ezt mondom és szívből örülök a jó hangulatodnak. Kívánom, hogy ezután ilyen örömteli legyen az életed.
Szeretettel: Viola 😛
Kedves Anikó!
Megragadott a versed tartalma.Boldogság minden percben
jut annak aki a természet szépségeit "meglátja"!
Ehhez nem elég a szem…szív is kell hozzá.
Sok boldogságot kívánok baráti szeretettel: K.Teri