A Keresztünk

Összes megtekintés: 657 


A Keresztünk

Kegyetlen tövis mar húsodba,
vonszolod halált hozó terhedet,
s homlokodról csurgó, véres
verejték marja könnyes szemedet.

Bűneink miatt törnek össze Téged,
ruhádtól megfosztva rovod utadat,
helyettünk cipeled súlyos kínjaink,
s vállalod át az összes fájdalmakat.

A mi arcunkat mosnák bárcsak,
tövistől kiontott vércseppjeink,
húsunkba véshetnének kegyelmet
éles késsel minden egyes bűneink.

Lábnyomod keresem, verejtékkel
kikövezett sorsod én Jézusom,
tiszta ingem teríteném eléd, s véremmel
mosnám lábadat dicsőséges utadon.

2011-04-25.

Szála Gabriella

“A Keresztünk” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Viola és kedves Zsuzsanna!

    Köszönöm a figyelmeteket!

    Nem vagyok túlzottan vallásos, valahogy mégis "kiszakadt" belőlem ez a vers.
    Lehet, hogy megrenditő, de az áldozat, amit Jézus értünk hozott, sem kevésbé az.

    Még egyszer köszönöm, hogy olvastatok/irtatok!

    Sok szeretettel,
    Gabi

  2. Kedves Gabriella!

    Jézusnak sok volt egyedül cipelni azt a terhet, amit értünk viselt el, ezért nekünk is türelemmel kellene hordoznunk a saját keresztünket!
    Szép versedhez gratulálok!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

Szólj hozzá!