A gát


A gát

Gátból elég éppen egy,
Megakasztja, aki megy!
Megretten és meghátrál,
Vagy erősen továbbáll,

A gyenge, az elbotlik,
Talán, feltápászkodik,
Vár egy újult erőre,
Lassan múló időre.

Gáttal tele életünk,
Addig tart, amíg győzünk,
Ha megadjuk magunkat,
Láthatjuk sírhantunkat!

Budapest, 2011. április 27.

Farkas Viola

“A gát” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsanna!
    Köszönöm, hogy Téged is itt látlak. Biztos nagy az elfoglaltságod, hisz a nyugdíjasnak egyre több a munkája.

    Drága Keni Barátom.
    Végtelenül örülök, hogy látom a betűidet. Nem baj, ha egy-két szót írsz is, csak jelezd, hogy itt vagy. Tudod, milyen gyorsan múlnak a napok, hónapok, amikor itt lesz a tevékeny őszöd, aztán a tél, de ne siettessünk semmit. Most örüljünk.
    Szeretettel: Viola 😛

  2. [color=#0066cc][u]Drága Violám ![/u]

    A lelkemből szóltál, mert – mint az üzenőfalra is kiírtam , – nekem tavasszal nehezen megy az alkotás, de még a hozzászólások is.
    Ez nem az én írói időszakom.
    Úgy hogy versedet magamra nézve is aktuálisnak elfogadom.

    [u]Ölet – barátod ![/u]

    – keni -[/color]

  3. Kedves Viola!

    Szimbólikus értelmű versed nekem is tetszett! Dávidot is mennyire megihlette!
    Az életünk tele van "gátakkal", akadályokkal, megpróbáltatásokkal, de ha ezeken túl vagyunk, egyre erősebbé válhatunk!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  4. Kedves Terézke!
    Köszönöm a hozzászólásod és hogy egyetértesz velem.

    Kedves Judit!
    Nagyon köszönöm, hogy bekukkantottál hozzám, remélem, mindenkor átugorjuk a gátakat és azt az utolsót is.

    Kedves Dávid!
    Köszönöm, kitűnő. Neked aztán van ihleted, hiába, a tehetség…! Máris látlak magam előtt, amint gitárod pengetve énekled mondanivalód.

    Szeretettel: Viola

  5. Kedves Viola!

    Életünk száz akadály,
    Átugrani nem muszáj,
    Kiszállhatsz az elején,
    Születésed idején.

    De ha felnősz, s gyereked,
    Unokádat neveled,
    Nem ismerhetsz akadályt,
    Csak a muszájt, a muszájt.

    Győznünk kell, mert győzni jó,
    Míg el nem megy a hajó,
    Azután meg pihenünk,
    Kő őrzi becsületünk.

    Versed, lám, megihletett,
    Válaszversre késztetett,
    Jól látod a lényeget,
    Legyen szép az életed!

    Én voltam a Dávid,
    Aki sosem ámít,
    Viszont arra számít,
    Nem sértő, mit állít…

  6. Kedves Viola!

    Küzdeni akarást, elszántságot érzek a versedben. 🙂
    A költő hevületét, aki az életért írja a verseit, és szavai az agyakban lévő gátakat átszakítják! 🙂

    Judit

  7. Kedves Viola!
    Reális amit versedben írsz.
    Sok nehézséget kell lekűzdenünk.
    Egy a fontos: bízzunk és ne adjuk fel.
    A tanulságot vonjuk le és újra előre nézzünk.
    Szeretettel:Teri

  8. Kedves Icus és Zsike!
    Köszönöm, hogy itt jártatok és egymást erősítjük a gátak legyőzésében.
    Szeretettel: Viola

  9. Kedves Viola!
    Bizony, gátakkal, úton, útfélén találkozunk, de ha "átszakítjuk", vagy átugorjuk azt, akkor a sikerélmény erőt ad a további "gátak" legyőzőséhez.
    Neked is jó egészséget és sok erőt kívánok további szép verseid megéléséhez, és megírásához.
    Szeretettel:Zsike 😛

  10. Drága Viola!

    Én azt akarom:), hogy győzzünk!
    Lehet, hogy kis csetlés-botlás akad, de talpra állunk! Úgy legyen!

    Szeretettel olvastalak: Icus

Szólj hozzá!