Koboldom láttam

Láttam én egy kedves
bús bolondot,
tükör mélyén
egy szerencsétlen koboldot,
ki kibomlott
hajak után mint szél omlott,
s szerelmével,
mindig mindent elrontott.

Láttam én egy csípős
fázós reggel,
nem volt ott,
hol eddig minden esetben,
kerestem,
de sehol meg nem leltem,
csak a tükör
volt előttem ezerfelé repedten.

Láttam én ahogy a fellegekben
szivárvány éled,
semmin ült
míg fenn repült a széllel,
szíve égett,
mint ajkáról szomorú ének,
kincse nála,
nem arany, csak megmaradt reménye!

V. Gy Mont’y