Mordul mogorva

Összes megtekintés: 522 


Mordul mogorva

Sorsa fordul,
mordul mogorva,
rossz napok odúja
bújtatja, s morogva
rója köreit bent,
lelkén nyomasztó féreg
a rettenet,
hogy elkési minek időt ő adott,
oldott napjai,
a szemrehányás hangjai,
magának mondja,
monoton mormolja,
eltékozolt idejét!
Szeretne ő, s szeretne élni,
ölelni,
soha semmitől se félni,
támaszra lelni egy biztató szóban,
hogy ne engedjék vissza ebbe az odúba,
hol saját magát betegíti napok óta,
szellemét fordítva jóra…
– Mondjátok, hogy egyszer boldog
leszek magammal én!

V. Gy Mont’y

“Mordul mogorva” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [color=#0033cc][u]Kedves Mont'y ![/u]

    Ezt szeretném elérni egyszer én is…

    Te a számomra mindig és most és mindörökre itt költők költője vagy!

    Hű híved !

    – keni -[/color]

  2. Kedves Mont'y!

    Higyj magadban, mert másban nem biztos, hogy érdemes!
    Én remélem, hogy legalább mgaddal megbékélsz. Én mondom, és kívánom Néked!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

Szólj hozzá!