Ne hidd!


Ne hidd!

Ne hidd, hogy oktalan gyermek
Ki lepke után fut az úton.
Ne hidd, ahol tüzek égnek
Füst száll ki az ablakokon.
Ne hidd, a síró boldogtalan
Ha nem ismersz más könnyeket.
Ne hidd, ott ahol fény gyúlt
Nem sötétek az éjjelek.
Ne hidd, sorsod könyvbe írták
S magadért semmit nem tehetsz,
Ne hidd, tudom előre a választ
Mikor a kérdést felteszed.

2011. 05. 15.

Kondra Katalin

“Ne hidd!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [color=#006600][u]Drága Katai ![/u]

    Én nem hiszem !

    Versed gyönyörű futása és ívelése, végtelenül megfogott engem, és csak őszinte szívvel tudok hozzá egy felülmúlhatatlant is adni !

    [i]Meggyőztél ![/i]

    [b]Szeretettel ![/b]

    – keni -[/color]

Szólj hozzá!